Olvass bele! - Mosonyi Mara: Olmec

– Meg kell őriznünk a hidegvérünket – jelentette ki Jake.

– Normális vagy?! – üvöltötte Nora, de legalább kicsit visszatért a szín az arcába. – Felfogod, hogy milyen következményekkel jár majd, amikor holnap megtalálják a holttestet? Bandaháború lesz. Fejek fognak hullani… És ha Olmec nem jön rá, hogy ki áll a gyilkosság hátterében, akkor sem engedheti meg magának, hogy ez ne kerüljön emberéletekbe… – Nora újra remegni kezdett, már mind a két kezével a napozóágynak támaszkodott. – Engem fog elővenni… Mindenki látta, hogy együtt buliztunk ma… Hogy együtt jöttünk el a Palladiumból.

– Üvölt rólad, hogy igazi barátok voltatok – jegyezte meg Jake cinikusan, ki akarta ugrasztani a nyulat a bokorból.

– Tényleg?! – reagált dühösen a lány, majd mélyen a férfi szemébe nézett. – Rólad meg tudod, mi üvölt? Hogy a kábítószer-elhárítástól vagy! – Úgy nézett ki, azonnal meg is bánta a hirtelen kimondott szavakat, mert zavarba jött, és a padlót kezdte bámulni, kitérve Jake fürkésző tekintete elől.

– A vádaskodással nem segítünk magunkon, egyikünknek sem érdeke, hogy a hullát megtalálják.

– Jézusom – ismételte Nora, mint aki nem is hallja Jake-et. – Egy hajón vagyok egy zsaruval, és  egy hullával. Engem biztos, hogy meg fognak ölni.

Jake-nek, ahogy hallgatta a lányt, valami szöget ütött a fejében. Először merült fel benne az este folyamán, hogy Norának az angol talán nem az anyanyelve. Ahogy egyre jobban belelovalta magát a kétségbeesésbe, úgy vált hallhatóvá az az apró akcentus, ami a férfinak megütötte a fülét. Kelet-európainak tippelte. Most már végképp nem tudta hová tenni a fejében Norát, de jelenleg nem volt ideje ezen gondolkodni, nagyon gyorsan cselekedni kellett.

– Igaz. Ha az Érinthetetlenek rájönnek, hogy halott, akkor annak súlyos következményei lesznek. Kihajózunk – jelentette ki.

– Hogy mi?

– Ahogy mondom. Kézenfekvő a megoldás. Kihajózunk, és az óceánba dobjuk a holttestet. – Nora elengedte a napozóágyat, és felegyenesedett. 

– Ki van zárva, hogy kihajózok veled a nyílt tengerre – mondta nagyon lassan, tagoltan, mintha egy kisgyereknek magyarázna valamit. – Nem is ismerlek! – Ezt már szinte kiabálta.

– Tényleg? Az előbb a kabinban nem voltak ilyen aggályaid.

– Nem, nem és nem. Én nem megyek veled sehova! 

Jake mélyet sóhajtott, nem volt kedve egy hisztérikus nővel vitatkozni, de muszáj lesz meggyőznie. Minél több időt töltenek a kikötőben, annál nagyobb a lebukás veszélye. Nyugodt hangon megszólalt.

– Akkor, megtudhatnám, hogy mi a terved? – kérdezte, de hangja nélkülözött minden élt. – Avass be, kérlek! Milyen más járható út van még, azon kívül, amit az előbb javasoltam? 

Nora mély lélegzetet vett, kis szünet után halkan megszólalt, mint aki beletörődött, hogy olyat kell tennie, amit nem akar, de ettől még nincs több kedve hozzá.

– Nincs más választásom, ugye?

– Nem, nincs más választásunk. 

Nora alig észrevehetően bólintott, majd leroskadt a napozóágyra, és üveges tekintettel meredt a semmibe. Jake tisztában volt vele, attól tart, hogy miután a holttestet a vízbe dobták, ő következik. Talán úgy gondolta, a férfi egyúttal meg akar szabadulni az egyetlen szemtanútól is. (…) Jó ideje jöttek már, amikor Jake leállította a motort, majd kilépett a teraszra. Nora a férfi mellé lépett, majd ráemelte a tekintetét. Vakítóan kék szeme körül elkenődött, fekete festékfoltok éktelenkedtek, arca olyan sápadt volt, mintha maga is halott lenne. Meglepően nyugodt hangon megszólalt.

– Azt a látszatot kell keltenünk, hogy önszántából lépett le… Vedd le az ingedet! 

A férfi gyanakodva kapta fel a fejét. Csak nem akar a nő egy hulla mellett a padlón szeretkezni?

– Készítenünk kell egy fényképet az Instagramra. 

Jake azt hitte, rosszul hall.

– Tessék?! – kérdezte. – De hát az isten szerelmére, halott! 

A nő nem jött zavarba.

– Letörölgetem az arcát, megigazítom a haját, a mellkasodra fektetjük, olyan lesz, mintha aludna. 

Jake hüledezve figyelte Norát, ez a nő tényleg nem normális, hogy az ő mellkasára? Egy halottat? 

– Csinálok egy képet rólatok. Csak a mellkasod egy része látszana, meg ő, profilból. Utólag kicsit szerkesztünk rajta… Mit tudom én… Hogy legyen színe az arcának…Vagy akár lehet fekete-fehér a fotó, akkor nem látszana…. akkor nem látszana…

– Hogy halott?! – kérdezte Jake, és ha nem lett volna olyan morbid a helyzet, biztos felnevet.

– Szóval feltöltenénk ezt a képet, amin egy férfi mellkasára hajtva a fejét… alszik.

– Halott, Nora!

– Aztán írnánk alá olyasmiket, hogy #withmylove, meg #happilyeverafter… És akkor mindenki azt hinné, hogy lelépett a titokzatos pasijával. 

Jake nem tudta tovább türtőztetni magát, és felnevetett.

– Hogyne, Nora, szuper ötlet. Mielőtt beledobnánk a hulláját a tengerbe, töltsünk fel róla egy képet! – Hirtelen komollyá vált a hangja. – Néztél már rá, mióta meghalt? Törölgetheted, fésülgetheted, sminkelheted… Nézd meg az arcát Nora! Az agyvérzéstől teljesen eltorzult. Nem tudsz vele semmi olyat csinálni, ami ezen változtatna!

– Akkor is posztolni kell egy képet! – makacskodott a lány. 

Jake kezdett komolyan megijedni. Mit csinál egy teljesen kiborult nővel, miután kikötöttek?

– Nézd, én elhiszem, hogy komoly sokk ért, és félsz, de tartok tőle, hogy a józan ítélőképességed kezd elhagyni és…

– Csak a kezetekről. Két összekulcsolt kéz. Azon nem látszik, hogy halott, igaz? Van egy jellegzetes tetoválás a kézfején, nem lehet összetéveszteni senkiével. A gyűrűje is egyedileg tervezett, Cartier. Tudni fogják, hogy az ő keze. Az ő keze egy férfiéba kulcsolva, aki a szerelme, és akivel hirtelen elhatározásból ismeretlen helyre távozott. 

Jake hallgatott. Végül is talán meg lehetne próbálni… Megrázta a fejét, hátha kitisztul kissé, de ez nem történt meg. Az este egyre szürreálisabbá vált… Vajon csak az Extasy miatt hajlik rá, hogy képet töltsenek fel a netre egy halottról?

 

Mosonyi Mara Olmec című regénye már elérhető!