Mosonyi Mara: „Sokáig nem volt türelmem papírra vetni a történeteimet.”

Hogy vagy mostanság? Milyenek a hétköznapjaid?

Köszönöm, összességében jól vagyok, bár jelenleg a szokásosnál is zsúfoltabbak, rohanósabbak a napjaim. Bő egy év alatt három könyvem jelent meg az Álomgyár gondozásában, ezen kívül van polgári foglalkozásom, és két kislányom is, akik közül a nagyobb már kamasz.

Az írás mellett van civil foglalkozásod is? Egy pár mondatban van kedved mesélni róla?

Civil foglalkozásomat tekintve pedagógus vagyok, tanítónő, tehát alsósokkal foglalkozom. Írni, olvasni, és angolul tanítom őket.

Általában mikor vagy a legtermékenyebb írás terén? 

Az előző válaszom alapján kitalálhatjátok, hogy nyáron. Persze a határidő az határidő, tehát mióta nem csak a flow élmény miatt ülök le az íróasztalhoz, nem várhatom az iskolai szüneteket. Általában késő délutántól éjfélig megy leginkább a munka. Ilyenkor jobbára csupán begépelem a fejemben már megalkotott jeleneteket. A könyveim nem a szövegszerkesztő előtt születnek, ott csak materializálódnak. Minden történet a szereplők közötti kémiával és egy ütős párbeszéddel kezdődik a fejemben, majd ezek köré építem a cselekményt.

Hogy tudod összeegyeztetni a családot a munkával és az írással?

Első könyvemet, az Olmecet, akkor írtam, amikor otthon voltam a kisebb lányommal. Ő egy nagyon nyugodt gyerek volt, így lehetőségem nyílt erre, sőt, szinte kellett, hogy az anyai teendők mellett más jellegű tevékenységet is végezzek. A második regény, A szirt született meg a legkörülményesebben, mert ott még nehezemre esett a különböző teendők menedzselése, de merem remélni, hogy a Katrinára már belejöttem.

Használsz valamilyen segédeszközt az íráshoz?

Bármi inspirálhatja az embert, ha így van összerakva. Egy épület, egy illat, egy beszélgetés. A zene az egyik legősibb eszköz az érzelmek előhozására. Fontos része a privát életemnek is, alkotó emberként is segít. Minden könyvemben említek egy-egy dalt, amit a szereplők ott és akkor hallgatnak, vagy az adott jelenethez illik.

Hogy kerültél az Álomgyár kiadóhoz?

Az első könyvemet egy kedves ismerősöm megmutatta a barátjának, Borsa Brown-nak. Ők bátorítottak, hogy írjak még, és küldjem el a kiadónak a kész kéziratot. Örökké hálás leszek!

Mióta írsz? Mi volt az a pont, amikor ráébredtél, hogy könyvet kellene írnod?

Mióta megtanultam olvasni olvasok, attól fogva, hogy megtanultam írni, írok. Sokat segített, hogy rengeteg könyv vett körül otthon, a klasszikusoktól a ponyváig, a kalandregénytől a romantikusig… Mindig is szerettem írni, de hosszú ideig nem tudtam befejezni egyetlen történetet sem. Vagy inkább mondjuk úgy, nem volt türelmem papírra vetni. Már túl a harmincon döntöttem el, hogy leülök, és most vagy soha alapon megírom az első befejezett regényemet.

Van fiókregényed, amit sosem adattál ki?

Több okból sincs. Egyrészt addig nem akartam új történetbe kezdeni, amíg az előző nincs kiadva, mert ahhoz túl nagy energiát fektetek bele, hogy ne olvassák az emberek. Persze nagyon jó érzés maga az írás folyamata, élvezem, de azért az az igazi, ha mások is élvezhetik. Másrészt nem vagyok szégyenlős típus, tehát kerestem a megfelelő fórumot, hogy megmutathassam magam, és a történeteimet. A fiókban így nincs regény, de a fejemben van. Jó sok.

Milyen műfajt tudhatsz magadénak?

A karakterek között lévő emberi kapcsolatok ábrázolása nagyon fontos számomra, melyek sokfélék. Szerelmi, baráti, testvéri, egymást segítő, rivalizáló, vagy éppen ellenséges. A szenvedélyes kapcsolatok megjelenítése magában hordozza az erotikát is, de nekem a tisztán romantikus regény még kevés. Magasabban van az ingerküszöböm, kellenek egyéb bonyodalmak, titkok, gyilkosságok is. Leginkább a romantikus regény, a krimi, a thriller, és a kalandregény mezsgyéjén mozognak a történetek. Szeretem a játszmákat, és a szereplőim is jók benne.

Mi alapján választod ki a történetek helyszíneit?

A karakterek vannak meg először, majd a cselekmény váza, végül pedig a helyszín. Még egyik regényem sem játszódott Magyarországon. Talán azért, mert teljesen ki akarok szakadni a hétköznapokból, és meglátásom szerint az olvasók is erre vágynak. Ez lényegesen több kutatómunkát jelent, de én élvezem, így fel sem merül, hogy megspóroljam. A Katrina esetében kezdetektől fogva tudtam, hogy egy okkult vallást szeretnék beemelni a történetbe, de ekkor még nem döntöttem el, hogy ez a brazil makumba, vagy a vudu legyen-e. Mivel az utóbbira esett a választásom, ezért a helyszín New Orleans, ahol máig megkerülhetetlen téma a Katrina hurrikán… A szirt egy kitalált kisvárosban játszódik, ami magán hordozza a világ összes városkájának tulajdonságait, de az olvasók szerint lett egy egyedi atmoszférája St. Chapelnek. Az Olmec esetében is felmerült Brazília, hiszen Olmec egy titokzatos drogbáróról szól, akinek a nemét, tartózkodási helyét, korát senki sem tudja, de mindenki őt akarja megtalálni… Végül az egzotikus és veszélyes Mexikóra esett a választásom.

Mosonyi Mara könyvei elérhetőek az Álomgyárnál!