Az előző két könyv után meglepő ez a vallásos töltetűnek tűnő cím.
– Katolikus doktrínaszerű jelentésre is asszociálhatnánk jogosan, de ez a téma e nélkül is áthatja az életünket. Gyerekkorunktól a késői éveinkig találkozunk vele, legyen szó arról, hogy mi bocsássunk meg másoknak, vagy nekünk kell, hogy legyen megbocsájtva.
Elgondolkodtató regény, de élvezetes és könnyű olvasni. Megmutatja egy házasságon belül az élet örömeit, de az emberi gyengeséget és hibáinkat is. A történet később válik dinamikussá, de a bizonytalanságot végig fenntartja.
– Ennek a regénynek megvan a maga története, és amíg dolgoztam rajta, számos kérdésre magamban is kerestem a válaszokat. Ez a történet hozta számomra az eddigi legnagyobb elégedettséget. Úgy készült, mint egy kézi hímzés, öltésről öltésre. Így vezetem az olvasót, hogy megtudja, hová vezetheti a sors Lizit és Tomót, miután a férj félrelépése következtében egy pillanat alatt felfordul az életük. Szintén élveztem a téma, a megbocsátás kutatását, annak univerzális jelentését, amely nélkül az életünk nem is létezhetne.
Miért tartott ez a folyamat majdnem tíz évig?
– A regény megírása csak a jéghegy csúcsa. A többi az az én hosszas gondolkodásom, elemzéseim, és megérés e nem feltétlenül könnyű témára, amivel a regény foglalkozik. Bízom benne, hogy az olvasók megértéssel fogadják, ahogy végig kísérjük a házaspár sorsát, rémálmait, dilemmáit, amelyen keresztül mennek, ahogy érik bennük az elhatározás, és keresik az életük folytatásának lehetőségeit. Látjuk a szándékot, ahogy ők maguk is elgondolkodnak arról, kinek tudnak megbocsátani, és hogy a megbocsátás az nem egy szó, amit kimondunk, hanem egy hosszú folyamat...
Az érdekes kerettörténet mellett (a regény Újvidéken, magyar közösségen belül, de szerb karakterekkel is játszódik), érdekes a regény több rétege. Milyen közönségnek szántad?
– Kezdetben azoknak, akik házasok vagy kapcsolatban élnek. Az írás közben azonban az történt, ahogy egyre jobban dolgoztam ki a karaktereket, az alaptéma lassan magára öltött egy egyetemes dimenziót és mondhatom, ez a regény a fiataloktól a kora őszi években élőknek, és hangsúlyozottan mindkét nemnek íródott. A történet megtanít bennünket, hogy hasonló dolgokkal szembesülhetünk, amikor éppen nem számítunk rájuk, és akkor is, amikor azt gondoljuk velünk ez nem történhet meg. Ám mindig van lehetőség keresztülmenni rajtuk és minőségi életet folytatni. Nem feltétlen ugyanazon a módon, amit korábban megszoktunk. Esetenként más gondolkodásmód is szükséges, amellyel új utakat teremtünk, amelyek több örömöt, boldogságot hoznak, mint ami előtte volt.
Ismerd meg Pap Éva további izgalmas regényeit is! Itt megtalálod az írónő többi kötetét is!