Honnan ismerhet téged a magyar könyves közösség, és mi vezetett odáig, hogy író váljon belőled?

Ez mindig egy érdekes kérdés. Az irodalom hosszú évek óta szerves részét képzik a mindennapjaimnak. Ha a magyar szerzők egy magját kérdeznénk, akkor sok évig segítettem a munkájukat a háttérből. De az olvasóknak a legismertebb a Szellemes lányok podcastból lehetek, ahol én vagyok az egyik műsorvezető. Augusztusban ünnepeljük a podcast születésének harmadik évfordulóját, és ez alatt az évek alatt eljutottunk odáig, hogy szó szerint megismernek minket az utcán. Maga az írói lét régóta motoszkált a fejemben, születtek kisebb írások, a fejemben folyton pörögtek a sztorik, de valahogy mindig halogattam. A Szellemes lányoknál szokás minden évben összegezni, így 2023 decemberében is megtettük.

Az is szokás, hogy ha fáradtnak érezzük magunkat, az újévre új kihívásokat vállalunk, hogy túllendüljünk ezen a nehéz állapoton. Szóval az írás volt az új vállalás, így 2024-ben tavaly, tele motivációval elkezdtem dolgozni a Szívtörőn.

Amellett, hogy újabb oldalamat ismerhettem meg írás közben, rendkívüli módon kikapcsolt és feltöltött ez a kreatív tevékenység, nem mellesleg újabb álmomat pipálhattam ki azon a bizonyos bakancslistán. 

Mi volt a legnagyobb kihívás az első regényed megírása során?

Sok kihívással szembesültem, ennek egy része nyilván a kezdő író státuszomból eredt. Ezeket apránként ledolgoztam, mint például, a hogyan írjak több szereplős jeleneteket, vagy írok, mint a gép, de nem érzem, hogy szaporodik a szó, vagy akár a hogyan teremtsem meg azt az énidőt, ami az íráshoz kell. A legnagyobb kihívás az az eredendő káosz volt, amire nem számítottam, mert alapjában véve előre tervezek, táblázatokból és naptárból élek, és mindig tudom, hogy nagyjából egyes napokon, heteken minek kell történnie. Így az írásnak is így ültem neki, egy szép kis táblázattal, ahol gondosan feljegyeztem majd hogyan fogok haladni. Hát ebből nem lett semmi... Az írást nálam a káosz jellemzi és ebből születik meg a történet, az érzések és a karakterek is ebből bontakoznak ki. Káosz alatt azt értem, hogy ugyan tudom mi nagyvonalakban a történet, amikor nekiülök, de ha bevillan egy jó jelenet, akkor képes vagyok a történet végét előbb megírni, mintsem, hogy kronológiailag eljutottunk volna oda. Az elején próbáltam ennek az ösztönnek ellenállni, és tartani magam a timeline-hoz, de folyton elkalandoztam. Így elengedtem a pontos tervezést, és írtam azt a jelenetet, amit annyira láttam magam előtt, hogy szinte kiugrott a képernyőről. A történet közepén aztán összefésültem a rendet és haladtam tovább. A regényírás pont arra tanított meg újra, amire már rájöttem, hogy sose menjek önmagammal szembe.

Érzem, mire van szükségem, hát csináljam úgy, ahogy jólesik, a végén pedig oda fogok megérkezni, ahová kell. 

Hogyan alkottad meg a karaktereket? Van köztük olyan, akivel különösen tudsz azonosulni?

A karakterek megalkotása során félig tudatosan úgy hoztam őket létre, hogy mindegyikük kapott belőlem egy-egy jellemvonást. Értek ezalatt hat karaktert, mert ugyan két főszereplőm van, de a csapat magját hat különböző karakter adja. Ezek nem a mostani Mara jellemvonásai teljes egészében, de visszanyúltam egy kicsit a múltba is, milyen voltam, miben fejlődtem, hogy láttam akkor dolgokat, hogy látok most? És ebből kivettem bizonyos vonásokat, érzelmeket, amiket akkor éreztem és ezt odaadtam nekik. Aki nagyon jól ismer, az kiszúrhatja ezt elsőre is.

A legjobban a férfi főszereplőmmel, Jack Carrigannel tudtam azonosulni, ő az, aki az állhatatosságával, kitartásával és a versenyhez való hozzáállásával abszolút én vagyok. 

Hogyan született meg a borító?

Volt egy erős elképzelésem, mármint ami a karakterek arcát, megjelenését illeti. Ezt pár képben összeszedtem és nagyvonalakban leírtam, hogy képzelném el a megjelenítendő jelenetet, milyen színvilággal és a kiadóm ezt kommunikálta a tervező, Müller Peti felé. Azt kell, hogy mondjam könnyű útja volt a borítónak, mert Peti annyira eltalálta elsőre, hogy egy-két apróságot eltekintve szinte az első terv tökéletes volt. Első látásra beleszerettem, mert annyira láttam, ahogy a lapokról megelevenednek a karaktereim. Remélem a borító másnak is lesz akkora szerelem, mint nekem.

Kiknek ajánlanád a Szívtörőt?

Ezt a regényt azzal a fő céllal írtam meg, hogy aki olvassa, az ki tudjon kapcsolódni és pár órát egy másik világban töltsön.

Nekem az írás sokat segített, amikor a legnehezebb időszakom volt számos téren, és ebből szeretnék visszaadni másoknak, főként azt, hogy az olvasás öröm, hát élvezzük.

De mindenképpen azoknak az olvasóknak ajánlanám még, akik szeretik a romantikus történeteket, amiben a karakterek olyan hétköznapi problémákkal és érzésekkel küzdenek, mint bárki más. Mégis olyan összetett, mély és árnyalt érzések ezek, amikben mindenki találhat értékes gondolatokat. Ez természetesen megvan spékelve sporttal és persze humoros jelenetekkel. 

Milyen élmény volt az első könyvbemutatód?

Az egész megjelenési folyamat csodálatos, és egyben hihetetlen érzés. Ha ránézek a könyvre még most is furcsa, hogy azt mondom, ezt én írtam. Az első nem hivatalos könyvbemutatóm a Könyvhéten volt, pont az Álomgyár standjánál. Ezúton sem győzök elég hálás lenni azért, hogy a kiadó helyet biztosított, ha már idő előtt váratlanul betoppant a regény. Az meg csak hab a tortán, hogy olyan olvasókkal találkozhattam, akik ismeretlenül jöttek el erre a dedikálásra. A hivatalos könyvbemutató a Libri Könyvpalotában volt pár nappal ezelőtt. Ott volt egy mélyebb beszélgetés, ami talán azért volt érdekes, mert olyan dolgokat is elárultam magammal kapcsolatban, ami egészen bensőséges.

A Szívtörővel kapcsolatban is azt érzem, hogy odaadtam magamból egy darabot az olvasóknak, ebben a beszélgetésben pedig egy újabbat.

Nagyon pozitív élmény volt, mert utána a dedikáláskor odaültek mellém, könnyedén, kötetlenül csevegtünk és nagy szeretettel fordultak felém. Aki meg már olvasta a regényt és ott elmesélte mely jelenetek, részek voltak rá hatással, melyek tetszettek az egy hihetetlenül örömteli érzés. Még mindig a hatása alatt vagyok annak a délutánnak.  

Mik a terveid a közeljövőben?

Haladok tovább a magam által kijelölt úton. Már dolgozom a második regényemen, ami a Szívtörő világában marad még, mert úgy érzem, hagytam ott karaktereket, akiknek van mondanivalójuk. A távoli jövőben pedig még legalább hat regényötletem van, ez remélem, majd folyamatosan növekszik.

Villámkérdések:

• Te milyen főhős lennél egy regényben? Biztos, hogy nehéz eset, mert elég határozott elképzelésem van a dolgokról, aki meg akarna győzni, annak fel kell kötnie a gatyáját. De ha a jó és a rossz vonalon mozgunk, akkor szívesen kipróbálnám csak úgy kíváncsiságból az antihős szerepét, aki egyszerre jó, és mégis megkérdőjelezhető.

• Kedvenc amerikai focicsapat? San Francisco 49ers, talán tudat alatt ez vezetett ahhoz, hogy megalkossam a saját focicsapatom ugyanebben a városban.

• Ekönyv vagy papírkönyv? Papírkönyv.

• Mit olvasol most? Twilight, néha szeretek visszatérni régi kedvencekhez, hogy lássam mennyit változtam az évek alatt.

• Kedvenc romantikus trope? Fake date, van abban valami ellenállhatatlan számomra, hogy két olyan ember kezd el érzelmeket táplálni egymást iránt, akik a „valós” helyzetekben nem kereszteznék egymást útját.

Mara Maxine Szívtörő című könyve elérhető az Álomgyárnál!