„Bűnösök közt cinkos, aki néma!” - Ludányi Bettina mesél az Örökül hagyott szavak című legújabb könyvéről - 2. rész

Az interjú első része elérhető itt.

Mit szeretnél átadni az Örökül hagyott szavak című legújabb könyveddel?

Elsőként azt, hogy az anyaseb egy olyan téma, ami nem egyszerű, de ha elkezdünk vele foglalkozni és a lelkünk mélyére ásni, akkor nagyon sok kincset ki tudunk bányászni, a lehető legjobb értelemben változni tőle. A másik üzenet, hogy nyilván vannak szülőkkel kapcsolatos traumáink, még csak szélsőséges esetekre sem kell gondolnunk. De ha ezeket bármikor is az életünk során nem kezdjük el feloldani, foglalkozni vele, be tudnak tokosodni. Ott vannak mélyen belül, mint amikor a koszt besöpörjük a szőnyeg alá, attól, hogy nem látjuk, az még ott van. Ehhez nem a múltban kell vájkálnunk, de egy ingoványos talajra mégsem tudsz egy kacsalábon forgó kastélyt építeni, ahhoz stabil alapnak kell lennie. Egy nagyon terhelt anya vagy apasebre nem lehet egy stabil életet felépíteni. A feldolgozással az illető változik és kikönnyül, amitől persze ugyanolyan hullámzó lehet az élete, de sokkal masszívabb lesz a hajója az élet tengerén. Szerintem ez a nem mindegy!

Szeretném, ha az anyaseb is kicsit visszakapná a komolyságát. Manapság divatot csináltak ebből, elcsépelt lett, pedig ez egy nagyon fontos téma.

Korábban dolgoztál segítőként. Mi volt ez pontosan?

Theta Healing-el kezdtem el foglalkozni, konzulens is voltam. Ez egy meditációs technika. Nagyon kerestem, hogy mivel tehetném jobbá az életemet, nem csak fizikai síkon, hanem megélésekben is. Ez egyébként megjelenik a könyvben is! Rengeteg könyvet olvastam, agykontrollt végeztem, de valahogy nem változott semmi. A Theta Healing esetében volt a 'váó' érzés és kezdtem el ténylegesen változni, oldódtak a traumáim. Minél több tanfolyamot végeztem el, annál inkább bennem volt, hogy erről tudnia kell az embereknek! Így kerültem odáig, hogy igenis mutassam meg ezt a lehetőséget másoknak is, mert úgy éreztem, attól, hogy csendben vagyok, nem biztos, hogy segítek. Van az a közmondás, hogy bűnösök közt cinkos, aki néma. Én ezt nem akartam.

Mi az ami téged feltölt? Mit csinálsz szabadidődben?

Nagyon szeretek utazni, ami most persze picit parkolópályán van. Kirándulni, utazni, új helyeket megismerni. Mostanában nyilván sokat vagyok itthon a baba miatt, ezért annyi általában a szabadidőm, hogy kimegyek sétálni. Ilyenkor tényleg végre egy kicsit szabadnak érezhetem magam. Szeretek a kutyámmal játszani és vígjáték sorozatokat nézni. A másik hobbim az evés. :D Imádom a jó kajákat, ha például külföldön vagyunk biztos, hogy előbb tudom hol fogunk enni, minthogy hol lesz a szállásunk. A jó borok, sörök a gyengéim, ezek az ízélmények óriási impulzust tudnak adni.

Szoktál olvasni? Ha igen, van kedvenc íród?

Nagyon szeretem a Chris Carter regényeket, illetve Stephen King-et, de nyilván van az a pont, amikor besokallok a brutalitástól. Olyankor keresek valami mást. De nagyon szeretem a krimiket persze és a pszichológiai thrillereket. Ritkán is lépek ki ezek köréből. Ha mégis, akkor az önismereti könyvek felé veszem az irányt, nagyon szeretek tanulni és folyamatosan fejlődni. Ezt a kettőt szoktam váltogatni. Mostanában egyébként olyan könyveket kezdtem el olvasni, amiket alapvetően nem vennék le a polcról. Például egy írótársam írta és valami megfogott benne, vagy a borító, vagy a fülszöveg. Alapvetően szívesen ismerkedem az írótársaim munkáival. A legutóbb például egy családregény akadt a kezembe, és nagyon élveztem. Néha jó kilépni a komfortzónából. Hozzáteszem, én is szoktam olyan kommenteket kapni, hogy hát, ez a könyv nem a zsánerem, de mégis nagyon tetszett. Úgyhogy ha már az olvasóim kilépnek a komfortzónájukból, az én könyveimmel, az a minimum, hogy én is kilépek néha a sajátomból. :)

Milyen a civil Bettina, aki nem írói minőségben van jelen a mindennapokban?

Erre nagyon nehéz válaszolni, mert mindig azt szoktam mondani, hogyha nem lennék író is biztosan írnék. Nagyon szeretek történeteket és „világokat” kitalálni. Emellett marketing szövegírással foglalkozom, ami szintén írás. Nagyon elgondolkodtató, önismereti kérdés ez. Alapvetően a szerepeinkkel azonosítjuk magunkat és mikor levetkőzzük az író, az anya, a feleség minőséget, ott állunk, hogy most mi maradt?! Szerintem önmagában érdekes lehet az a válasz is, hogy nem feltétlenül van válasz. Bizonyos kérdésekben el kell mélyedni azt gondolom.

Izgulsz a megjelenés miatt?

Nagyoon! :D Méghozzá a témaválasztás miatt. Ilyen kérdéskörrel kijönni durva! :D Volt is egy előolvasóm, aki azt írta, hogy nagy bátorság kellett a könyv megírásához, de az elolvasásához is. Biztos vagyok benne, hogy megosztó lesz, erre készültem és készülök is! Ugyanakkor azt is visszajelezték, hogy hullámvasút a könyvem, mégis nagyon sokat adott nekik. Annak ellenére, hogy voltak olyan pillanatok, amik nehezek voltak olvasás közben, újra elolvasnák.

Említetted az előolvasóidat. Kiből lehet az?

Őket én választom ki. Amióta író vagyok nagyon sok jó embert ismertem meg, bloggereket, bookstagramosokat, Tiktokon aktív felhasználókat vagy akik valamilyen formában találkoztak már a könyveimmel. Közülük szoktam kiválasztani az előolvasómat.

Fontosak számodra az olvasói visszajelzések?

Igen-igen, én nagyon szeretem ha írnak. Ezen mindig meglepődnek, amikor felmerül ez a kérdés az író olvasó találkozókon. Biztatom is őket, hogy írjanak nyugodtan, válaszolni is fogok. Az írás egyoldalú kommunikáció, nagyon magányos tud lenni. De amikor jönnek a visszajelzésék, ránk írnak, és elkezdünk róla együtt beszélgetni már egyből kétirányú kommunikációs élmény lesz belőle. Ez nagyon fontos szerintem mind az írónak, mind az olvasónak.

A mai napig igaz, hogy a laptopodon pihennek a legelső történeteid? Valaha életre kelnek majd? :)

Igen, ezeket a saját szórakoztatásomra írtam fantasy témában. Ezeket szeretném inkább megőrizni magamnak.

Van már új könyv a fejedben?

Igen, szintén egy nehéz téma, ahogy az olvasóim azt már megszokhatták. :) Erről még túl sokat nem tudok mondani, de az biztos, hogy ez is krimi lesz. Két nő szemszögéből íródik, az egyik a Teremtett látszatból a nyomozó nézőpontja, a másik pedig egy gyermekvédelemben dolgozó nőé lesz. A központi téma ebből kifolyólag a gyermekvédelem lesz. Ezt talán nem kell részletezni, ha valaki kimondja ezt a szót, akkor tudható, hogy sajnos nem szép, szivárványos sztorikat hallunk a kérdés kapcsán. Maga a sztori Amerikában fog játszódni, de lesznek olyan részei is a könyvnek, amik a gyermekvédelemben dolgozó egyik kedves ismerősöm itthoni megítéléseiből, tapasztalataiból és történeteiből fakadnak. Nagyon izgalmas lesz, de egyben nehéz is. Úgy gondolom, ez is egy olyan terület, amire rá kell irányítanunk a reflektorfényt!