A vizualizáció jelentősége - Olvass bele Lontai Léna: Gyilkos nárcisz című regényébe!
Lontai Léna hamarosan megjelenő könyvének részlete a vizualizációról mesél, ami fontos elem a Gyilkos nárcisz történetében.
A mai nap az egyik orvosom különös fogalmat ismertetett meg velem: vizualizáció… El kell engednem magam, és meg kell próbálnom érzékelni a babámat és azt, hogy mit akar tudatni velem. Rá kell fókuszálnom behunyt szemmel, és amit először megpillantok belső világomban, az lesz a baba…
Behunyom a szemem, kizárom a város lüktető zaját, és a velem szimbiózisban lévő csöppségre hangolódom. A légzésem lelassul, mintha búra alatt lennék, a hangok tompán visszhangzanak. Egy erdőben járok, dús lombú fák hűsében sétálok. Valamit keresek, de még nem tudom pontosan, hogy mit. A lépteim puhák, mintha a levegőben járnék, ezért ijesztően hangos, amint a hátam mögött egy ág reccsen. Visszafordulok. A pulzusom megemelkedik. Látom őt! Igen, látom! Egy körülbelül ötéves, igézően zöld szemű, tökéletesen szabályos arcú kislány áll előttem. Dús fekete haja kócos boglya. Felém tart, és hiába kellene örülnöm, a szívembe szomorúság költözik. A kislány arca kísértetiesen halovány, a karja tele van zúzódásnyomokkal, és a lábán nyílt sebek éktelenkednek. Nem merek levegőt venni, nehogy elriasszam. A kislány megindul felém, és amikor odaér hozzám, felnéz rám, apró tenyerét az enyémbe csúsztatja, és fátyolos, zöld szemét kérlelőn a tekintetembe fúrja, miközben mondja:
– Kérlek, ments meg!
Mozdulatlanul, tehetetlenül állok az erdőben, a keze a kezemben, és azon gondolkodom, miért pont engem kér arra, hogy mentsem meg. Nem tudom levenni tekintetemet igéző szeméről, és a kislány újra megszólal:
– Kérlek, ments meg!
…
Behunyom a szemem, és a képzeletemben a kórházra fókuszálok. Hanga már vár. Óvatosan leszedem a testéről a kötszert, és újra bekenem gyógyító balzsammal, majd tiszta kötszerrel bekötözöm a karját, a lábát. Megfogja a kezem, mire minden orvos és nővér eltűnik a kórházból, csak mi vagyunk ketten, keze a kezemben, és érzékelem, hogy meghosszabbított vérkörként áramlik egymásba az élet.
– Mit ennél, Hanga? – kérdezem szavak nélkül a gondolataimban, miközben megsimogatom most már tiszta, selymesen csillogó fekete haját.
Maga elé néz, és az ölében egy tányéron epret és paradicsomot látok.
– Rendben, kincsem. Van még, amivel tehetek érted valamit?
Riadt tekintetéből kiolvasom:
– Még mindig bánt valaki. De ennek vége!
Hanga elengedi a kezem, ami miatt összeszorul a szívem. A semmiből egyszer csak elkezd épülni köré valami zselés anyagból egy gömb alakú burok, a felszíne vízszerű és áttetsző. Ahogy összezárul a gömb, a gondolatai suttogásként jutnak el a tudatomig:
– Ez majd megvéd engem.
Minden szeretetemet küldöm a burkon át, mire elmosolyodik, és puszit dob felém. A gömb hirtelen átláthatatlan tejüveggé merevedik, már nem hatolnak át rajta a lányom gondolatai, és én sem tudok a közelébe jutni. A védőgömb bezárult.
Sokáig lehettem képzeletbeli világunkban, mert ahogy kinyitom a szemem, már félhomály van, a csilingelő zene rég elhalkult. Nem kell hátranéznem, a nyakszirtemen érzem, hogy Adrián mögöttem áll.
Lontai Léna Gyilkos nárcisz című regénye elérhető az Álomgyárnál.
