„Könnyen lehet, hogy ez a legjobb thriller, amit egész évben olvastam.”

Catherine Sterling és édesanyja, Ruth soha nem töltött néhány éjszakánál többet egymástól távol Catherine életének 24 éve alatt. Egyedülálló anyaként és egyke gyermekként szoros kötelék fűzi őket egymáshoz. Tökéletesen összeillő páros ők és talán egy kicsit társfüggőek is. Az évekig tartó kemény munka és a rengeteg tanulás után Catherine éppen most végzett Magna cum laude az egyetemen. Kész Baltimore-ba költözni, ahol a Johns Hopkins Kórházban kap munkát és önálló életet kezdhet. Csakhogy egy csavar kerül a történetbe és ezzel a veszélyben a terve: a vibráló személyiségű és tudatos édesanyja lába alól elkezd kicsúszni a talaj.

Ruth tiniként lett édesanya, még most is csak 42 éves. Az elvesztett kulcsokból egyre több lesz és az utóbbi időben az olyan egyszerű kifejezéseket, mint a jégkocka is elfelejti. Nem húzza ki az elektromos készülékeket, vagy egyáltalán ki sem kapcsolja azokat és eltéved a mindennapi munkából hazafelé vezető úton. Catherine egy ápolási intézmény azon szárnyában dolgozik, ahol a memóriát vizsgálják, így ismeri a jeleket. Ám Catherine gyanúja csak akkor válik fájdalmas valósággá, amikor Ruth felfedi, hogy édesanyja fiatalon meghalt a korai Alzheimer-kórban. Ruth haldoklik és miután ő mindent feláldozott a lányáért, most Catherine-en a sor, neki kell gondoskodnia az édesanyjáról.

Az a felismerés, hogy Ruth anyja hordozta az Alzheimer-kór génjét, több mint egy sokk, mivel Ruth már régóta elhidegült minden rokonától. A szülei, ahogyan Catherine-nek mesélte, hithű katolikusok voltak, akik megtagadták őt, amikor tinédzserként teherbe esett. Azóta ők ketten együtt küzdenek a megélhetésért, osztoznak egy ágyon és élik saját áthatolhatatlan világukat, ahol közös emlékeik, preferenciáik és eszméik egyedüli tulajdonosai. Szóval hogyan lehet az, hogy Catherine, aki jól képzett a memóriazavar területén, nem vette észre Ruth panaszait? És hogy Ruth soha nem hibázott a munkahelyén, mégis tankönyvi esetként otthon tüneteket produkál, most, hogy elérkezett Catherine távozásának ideje?

Catherine és Ruth perspektíváit váltogatva Pekkanen felfedi, hogy Ruth lesújtó diagnózisa nem éppen pontos. Bár igaz, hogy Ruth elhidegült rokonaitól és elköltözött szülővárosából, az ok, amiért elmenekült lányával, hazugság. Úgy tűnik Ruth gyanítja, hogy a múltja utoléri őt és terveket kezd szőni, hogy megvédje lányát attól, hogy valaha is megtudja az igazságot. E tervek egy része az, hogy élete valódi történetét megírja egy ütött-kopott zöld jegyzetfüzetbe, amelyet tinédzser kora óta hordott magánál, de eddig még nem írt bele. Múltja sebesen száguld felé, az óra ketyeg és lánya túlélése szempontjából kulcsfontosságú, hogy elmesélje történetét, mielőtt még túl késő lenne. Ruth életének ezen oldalakon feltárt története a Fojtogató titok csak egyik felét alkotja. A titkok igaz észbontóak, pusztítóak és megváltoztatják mindenki életét, ennek ellenére Catherine történetszála nyújtja az igazi meghökkenést.

Manapság Catherine anyja hangulatának, gondolatainak és következő lépéseinek megjövendölője, úgy érzi, hogy valami nem stimmel. Mindig is tudta, hogy Ruth titokzatos, de melyik egyedülálló anya ne lenne az? Az, hogy mindkét szülői szerepben helyt kell állnia, minden számlát nehezebb kifizetnie és bár Catherine nem szülő, tudja, hogy a megtagadott tinédzser anya életéről szóló bizonyos igazságok egyetlen gyereknek sem valók. De ő maga már felnőtt és hamarosan elkezdi az életét, az igazi életét, amelynek nem része az anyja és a körülötte lévő titkolózása. Akkor miért próbálja most Ruth manipulálni őt és mit rejteget valójában?

Miközben Pekkanen ki-be mászkál a két nő történetében, megörökíti az eseményeket, amelyek miatt Ruth elmenekült Catherine-nel és Catherine Ruth múltja utáni nyomozásával. Egy feszültséggel teli történetet sző egy anyáról, aki pokolian védi a lányát, egy lányról, aki végre megismeri az anyját és a kapcsolatuk rejtett zugaiban megbúvó erőszakot.

Ritka, hogy szó nélkül maradok, de ha erről a regényről van szó, csak annyit mondhatok: hűha. Míg egy írótárssal folytatott több éves együttműködés más szerzőket lustává vagy ihletetlenné tehet, Pekkanen Greer, Hendricksz-szel írt könyvei úgy tűnik, csak finomhangolták a munkáját és felerősítették tehetségét. A Fojtogató titok Pekkanen legutóbbi néhány társmunkái közül a legjobb. Elkapó fordulatok, fantasztikus narráció, amelyektől nem lehet eltekinteni, egy lélegzetelállító, érzelmileg rezonáló anya-lánya történettel párosítva. A dermesztő és szívmelengető jegyek szembeállítása megdöbbentő és intenzív. Könnyen lehet, hogy ez a legjobb thriller, amit egész évben olvastam.

Sarah Pekkanen Fojtogató titok című regénye előjegyezhető az Álomgyárnál.