K. M. Holmes: „A szarkazmus a védjegyem!”

Hogy vagy mostanság? Mivel telnek a napjaid?

Köszönöm, kicsit fáradtan, de remekül, hiszen már az Érzelmek ritmusa című könyvemet szerkesztjük és ezt a munkafolyamatot nagyon szeretem. Ilyenkor már kicsit kiengedhetek és jut idő másra is, mint az írás. Vagyis alvásra, merthogy napközben dolgozom és miután elhoztam a kisfiamat az iskolából, övé minden percem, amíg el nem alszik. Általában ezután indul a harmadik műszak. Mondhatni, nem unatkozom.

Az írás mellett foglalkozol még valamivel?

Ahogy az előző kérdésben írtam, nem csak az írás tölti ki a mindennapjaimat, hanem irodai alkalmazottként is dolgozom. A sors pikantériája, hogy ez a munka is erős szellemi jelenlétet igényel és ugyanúgy kell fókuszálnom, mint amikor írok, de persze ezen kívül semmi másban nem hasonlítható egymáshoz. Szerencsésnek gondolom magam azért, mert nagyon összetartó és támogató csapatban dolgozom, így sosem jelentett problémát összeegyeztetni a két munkám.

Mikor ébredtél rá arra, hogy hív az írói szakma?

Azt hiszem mindig is élt bennem az alkotási vágy, már egészen fiatalon írni kezdtem különböző történeteket, de sosem azért, mert konkrét célom volt vele. Inkább úgy mondanám, hogy szórakoztatott és elégedettséggel töltött el, hogy aki olvassa, ugyanúgy élvezi, átéli a történetet, mint én, miközben megalkottam. Aztán ahogy befejeztem a tanulmányaimat és elkezdődött számomra a nagybetűs élet, mellőztem az írást, egészen a harmincas éveim közepéig, amikor megszületett bennem egy történet és megírtam. Ez volt a Tiéd a főszerep. A barátnőim beszéltek rá és erősködtek, hogy küldjem el egy kiadónak. Az a kiadó az Álomgyár lett és a többit már tudjátok. Azóta is hálával tartozom a barátnőimnek, hiszen tényleg kemény munkájuk volt abban, hogy remegő kézzel írjak egy kísérőlevelet és útjára engedjem a kéziratomat.

Mesélj nekünk a legújabb, Éjféli napsütés című könyvedről!

Izlandon játszódik és igyekeztem a földöntúli csodavilág mellé megalkotni két izgalmas karaktert, akiknek a kapcsolata nem épp ideálisan alakul. A női főszereplőm nem csak a lenyűgöző szigetországot ismeri meg a történetben, hanem önmagát is. Ebben pedig társul kapott egy olyan fickót, akit eleinte ki nem állhatott, de ahogy haladunk előre a történetben és megjelennek az érzelmek, ez megváltozik és onnantól lesz igazán érdekes a kapcsolatuk alakulása.

Mi szolgált a könyv alapjául?

Evelin (a női főszereplőm) már ismerős lehet azok számára, akik olvasták az Izlandi vakrandit, hiszen abban a történetben is szerepel, bár csak nagyon felszínesen mutattam be. Így azt mondanám, hogy ez a könyv az Éjféli napsütés alapja. A karakter igazi mélységét ebben a kötetben mutattam meg és remélem sikerült megkedveltetnem az olvasóimmal. Már csak azért is, mert a humorát tőlem kapta. Ebben a regényben sokan rám ismerhetnek, hiszen a szarkazmus a védjegyem.

Hogy találtad ki a címet?

Ennek a kérdésnek nagyon örülök, hiszen még a mai napig mosolyra késztet, ha rágondolok. Épp a munkahelyemen voltam, amikor felhívott Nóri (a kiadóvezető) és közölte, hogy a reggeli megbeszélésen arra jutottak, hogy változtatni kellene a címen. Eredetileg Izlandi nyár volt. Először is, ne legyen benne az izlandi szó – mondta. Oké, akkor talán északi... – gondolkodtam hangosan, hiszen azonnal ötletelni kezdtünk, bár nem azért hívott, hogy ezt akkor és ott megoldjuk. Viszont az agyunk nem tudott leállni. De a nyár sem jó – hallottam a telefonban. Hurrá – gondoltam rögtön, mert ezek szerint az egész címet meg kell változtatnunk, de megértettem, hogy miért. Azt most itt nem fejtem ki. Ahogy beszélgettünk, eszembe jutott, hogy valami jellegzetes dologból kellene kiindulni, mire kiböktem Nórinak, hogy épp most írtam a történetben az éjféli napsütésről. Erre azonnal rávágta, hogy ez az! Ez legyen! Én is éreztem, hogy megtaláltuk a megfelelőt, alig pár perc alatt, amit szinte már láttam is a könyvborítóra írva. Mondanom sem kell, vigyorogva tettem le a telefont. Soha nem gondoltam, hogy telefonálás közben adok majd címet egy könyvemnek, de ez mégis így sikerült.

Mi az üzenete a könyvednek?

Hogy ne féljünk önmagunk lenni, bátran nyissunk az új dolgok felé és mindig éljük meg az adott pillanatot. Ahogy a könyvben is megfogalmaztam: " Néha az eltervezett dolgok elhalványulnak amellett, ami váratlanul ér minket."

Miért pont Izland a helyszín?

Mert imádom! Amikor az Izlandi vakrandit írtam és belemerültem a kutatómunkába, egész egyszerűen elvarázsolt a hely. Nem beszélve a mítoszokról, a gazdag, legendákra épülő történelmükről, valamint a misztikus környezetről, a természeti csodákkal együtt.

Hanyadik könyvnél is tartasz? Számolod még?

Igen. Jelenleg a tizenkettedik megjelenésére várok. Mondhatni ugyanazzal a lelkesedéssel és izgalommal, mint a legelső regényemnél. Ez szerencsére nem változott.

Mi az, ami feltölt? Miből tudsz inspirálódni?

Amikor időm engedi, olvasok, és a zenehallgatás a lételememmé vált. De a legnagyobb hajtóerő a lelkesedésem és az írás iránti vágy.

Ősszel is megjelenik majd egy könyved! Hogy fér meg ennyi történet egyszerre egymás mellett a fejedben?

Vannak a fejemben képzeletbeli rekeszek és ott tárolom őket, szépen elszeparálva egymástól. Azt hiszem ezt elég képletesen fogalmaztam meg, de tényleg így van. Akkor zavaró, hogy egyszerre több történet van bennem, amikor írás közben egy másik történet képkockái peregnek a szemem előtt. Azt nem tudom irányítani, így akkor mindig felhagyok az aktuális regényemmel és gyorsan leírom, ami a másikhoz kell, hiszen nem véletlenül tolakodott előre. De nem zavarodom össze, már rájöttem, hogy van egy olyan különleges képességem, ami segít, hogy szinte csettintésre az egyik főszereplő bőréből egy másikba bújjak.

Írás közben használsz valamilyen segédeszközt?

Régebben hallgattam zenét írás közben, de mára már teljes csendre van szükségem. Úgy látszik, öregszem.

Fontosak neked az olvasói visszajelzések, az olvasótáborod?

Mint mindenkinek, hiszen nem azért írok, hogy magamat szórakoztassam. Jó, az sem elhanyagolandó része az alkotásnak, mert ha nem így lenne és nem élvezném, az megmutatkozna a regényeimben. Minden véleményt elolvasok, legyen az negatív kritika, vagy pozitív. Mindegyiknek van üzenete. Viszont nekem az a célom, hogy megtaláljam az olvasóimat. Azokat az embereket, akiket valamilyen módon meg tudok szólítani és adhatok nekik egy olyan élményt, ami hatással van rájuk, kikapcsolja őket és eljutnak abba a világba, amit teremtettem.

Ha jól sejtem, már megvan egy következő könyv a fejedben?

Telitalálat!

K. M. Holmes könyvei elérhetőek az Álomgyárnál!