„Fejed az égben, lábad a földön legyen!” - Interjú Hidasi Judittal - 2. rész
Hidasi Judit írónő 2017 óta az Álomgyár szerzője. A zsánerében megtalálható krimi (Aranykör sorozat), a Gondolat könyvek, amelyekből négy jelent meg, és a ma már több ezer példányban eladott Újrakezdők-sorozat, amelyek a Balaton partján játszódnak, és női történeteken keresztül mutatják be egy kisváros életét. Mivel Judit könyvei mellett egy sikeres női magazin főszerkesztője, és férjével gyertyaöntő, kozmetikumokat gyártó manufaktúrájuk is van, a beszélgetést rögtön azzal kezdtük, hogy meséljen arról, hogy fér bele ennyi minden a napjába.
Az interjú első részét itt olvashatod.
Mennyire merítesz a valóságból, történet/karakterek terén?
Felismerhetőek bizonyos karakterek, de konkrétan nem szoktam senkit lemásolni. Azt gondolom, hogy a szerző kicsit mindig benne van a fő karakterekben, megjelenik, hogy hol tart épp az életében, milyen problémákkal foglalkozik, mit dolgoz fel, min megy keresztül. Még akkor is, ha horrort, vagy fantasyt ír. Óhatatlan, hogy belekerüljön a könyvbe az, ami éppen foglalkoztatja. Nekem szerencsém van, mert szeretem az embereket és a sorsokat megfigyelni. Ki honnan jön, hol tart és hová jut el. Izgalmas!
A Véletlenül rendben van a Kilenc című könyved bővített, átdolgozott kiadása. Miért érezted fontosnak, hogy eljusson az olvasókhoz?
Körülbelül két éve kezdett el újra izgatni ez a könyv, éreztem, hogy teret kellene neki adnom. Szerintem most 2024-ben, ebben az intenzív, változásokkal teli évben kezdünk oda elérni, ahol a könyvem is játszódik. Egyébként egy nagyon nehéz szülés volt, ez volt az első alkalom, hogy megtapasztaltam, milyen átdolgozni saját magadat. Egyrészt kritikusabb vagy, másrészt vannak dolgok, amiket már egyáltalán nem úgy gondolsz, mint mikor az eredeti született. A munkafolyamatban ráébredtem, hogy azért dolgoztat meg ennyire ez a könyv, mert próbára tesz engem. Nagyon jól akartam csinálni, igazán odatenni magam.
És sikerült?
Majd az olvasók eldöntik, hogy milyen is lett valójában, de én elégedett vagyok vele. Ez az a könyv, amire jelen pillanatban a legbüszkébb vagyok. Amikor elkészült a borító akkor lett kerek egész a könyv. Zsani, aki a borítót tervezte valahogy mindig ráérez, hogy mit szeretnék. Nagyon könnyű vele dolgozni!
Miért pont kilenc név van a listán?
Annak idején, amikor ez a történet íródott, komolyan foglalkoztam numerológiával. A kilenc isteni szám, a végzetnek és a lezárásnak a száma. Maga az út, amit megtesz benne Pircsi, a főszereplő, valaminek a lezárása. Ugyanakkor el is kezdődik az életében egy új szakasz.
A történetről mesélsz egy kicsit az olvasóknak?
Ez egy utazás, ahol a hősnő minden egyes emberrel, azaz a kilenc emberrel összekapcsolódik. Mindegyik valamilyen tanítást, üzenetet ad át Pirosnak ahhoz, hogy elérjen arra a pontra, ahol be tudja engedni a szerelmet az életébe. Azt nem szabad elfelejteni, hogy alapvetően ez egy fikció. Nem feltétlen jelenti azt, hogy minden, amire vágysz az életben, az szembe is jön veled. Emellett persze az is lehetséges, hogy tényleg azt kapja az ember, amire éppen szüksége van, ha észreveszi. Minden szereplő, akivel a könyv során találkozik, hozzátesz valami olyat, amire éppen szüksége van. A könyv üzenete az, hogy ha figyel az ember és tudatosan, spirituálisan egyszerre van jelen, akkor meg tudja érteni, hogy mi az üzenet, ami másoktól jön. Ebben magánemberként is abszolút hiszek. Fejed az égben, lábad a földön legyen.
Mi alapján választottad ezt a címet: Véletlenül rendben van?
Abban biztos voltam, hogy új cím alatt szeretném kiadni. Már csak azért is, mert azóta kijött egy film is a régi címmel és nem akartam az olvasókat összezavarni. Új életet leheltünk a történetbe, hozzáírtam, ki is vettem belőle. Új cím dukált. Az, hogy minden rendben van többször is elhangzik a könyvben, és az is kiderül, hogy nincsenek véletlenek. Mondhatjuk, hogy ez egy tudatos címválasztás volt.
Szóval ez volt az első olyan történet, amit te dolgoztál át. Az írói palettád nagyon széles, sok zsánerben írsz. Óhatatlan a kérdés, hogy mikor kezdtél el írni?
Kisgyerekként. Én tényleg az az író vagyok, aki onnantól kezdve, hogy megtanult írni, novellát és verset írt. Mindig szerettem volna, hogy egy borítón ott legyen a nevem. Ez volt a gyerekkori álmom. Aztán persze jött egy csomó minden más, amivel az ember fiatalon foglalkozik, elsodort az élet az irodalomtól. Első könyvem, a Rozé fröccs, szerintem nem egy jól sikerült könyv, mondjuk úgy ujjgyakorlat volt, nem vagyok már vele elégedett, a mai fejemmel. De kezdetnek jó volt. Egy nagyon jó nyaraláson voltunk túl a barátaimmal és annyi minden történt, hogy azt éreztem, hív a klaviatúra, nekem ezt a történetet meg kell írnom.
A női barátságok, női történetek megmaradtak témának?
Alapvetően igen. Hiszen az Újrakezdők sorozat, az Egy nap a parton, és a Véletlenül rendben van is erős női karaktereket mutatnak be, amelyek kapcsolódnak egymáshoz. Fontos, hogy a barátainknál nyugalomra leljünk, hogy támogassanak bennünket, hiszen ebből tudunk töltődni.
Izgulsz a Véletlenül rendben van visszajelzései miatt is?
Én minden könyvemnél nagyon izgulok, hiszen hónapokig, néha évekig dolgozom egy-egy regényen. Természetesen számít, hogy mit gondolnak róla az olvasók. Ilyenkor reménykedem benne, hogy az üzenet célba ér. Most sincs ez másként, Piros és Lulu története remélem sokaknak tetszeni fog, és magukkal viszik azt az üzenetet, amit nekik átad a könyv.
Hidasi Judit könyvei elérhetőek az Álomgyárnál!
