„Meddig mész el a boldogságért?” - Interjú Gréger Csabával, az Epica szerzőjével

Hogy vagy ma? Várod az ünnepeket és a lecsendesedést?

Talán nem titok, hogy az írás nem a főállásom, így ezidőtájt, mint minden ember, én is nagyon várom már a karácsonyi időszakot és a szabadságot. Az év vége valahogy mindig húzósra sikerül. A feleségemmel négy gyerekünk van, a legkisebb egy éves, így most próbálja felfedezni a világot. Nem egyszerű időszak ez, nagy szervezést igényel, hogy össze tudjuk hangolni a mindennapokat.

Hogy tudsz mindenre időt szakítani? Főállás, írás, család, énidő?

Az utolsót egyből ki is zárhatjuk! Az írás az, amit úgymond énidőnek nevezek, ha éppen jut rá időm. Ebben az élethelyzetben sok mindenről le kell mondani, lavírozni a hétköznapokban és úgy logisztikázni, hogy legyen lehetőség a hobbira is. Ez az én esetemben azért nehéz, mert nem csak a futócipőmet kell felvennem, fél órát futnom és feltöltődötten tovább csinálnom a dolgaimat. Az írás világában ez az idő arra sem elég, hogy felvedd a fonalat, nemhogy belemélyülj bármibe is. Ebben a tekintetben az ünnepi időszak számomra kicsit szabadabb, ilyenkor úgymond be tudom hozni a „lemaradást”.

Mesélj kicsit magadról, amivel közelebb érezhetik magukat hozzád az olvasók!

Pár évvel ezelőtt kórházba kerültem egy autoimmun betegség miatt, 3 hétre gyakorlatilag be voltam zárva. Ilyen esetben az ember sok mindent végiggondol, másrészt ott, abban a helyzetben jobb híján csak az agyát tudja használni. Visszakúszott a gondolataimba az alkotás és írás lehetősége. Egészen pici koromtól kezdve szerettem a fantasztikus könyveket, azon belül is a fantasy műfaj állt hozzám közel. Ennek az az oka, hogy 8-9 éves koromban véletlenül a kezembe került A Gyűrűk Ura. Ez úgy 35 évig lappangott bennem, addig inkább csak magamnak vagy a barátoknak írtam, leginkább a kreatív gimnazista éveimben.

Nagyon szeretem a munkám, de mindig is erősen élt bennem a teremteni akarás, az, hogy valamit hagyjak majd magam után.

Innen jött az írás gondolata. Gyakorlatilag az alapoktól tanultam meg mindent az írásról, a könyvpiacról, a kiadás folyamatáról.

Mondanál pár mondatot a könyvről, anélkül, hogy bármi konkrétumot is elárulnál?

Az első két könyvem magán kiadásban jelent meg, egy novelláskötet - a Halhatatlanok és a hozzá tartozó különleges kiadvány, a Világleírás, ami színpompás illusztrációkkal mutatja be részletesen a szereplőket, a történelmet, a birodalmat és a népeket. Mivel jelen esetben adott volt az általam már kitalált és megírt világ, az Epica című legújabb könyvemben már volt mire építenem. Könnyebben fókuszálhattam arra, hogy mi a legjobb történet, amit el tudok mesélni, ami egy izgalmas 4 éves periódus végkifejlete. Trilógiának terveztem, így véletlenül sem zártam le a történetet, egy erős cliffhanger-rel ér véget az első rész. Ezzel szemben igyekeztem figyelni arra is, hogy azért önálló regényként is megállja a helyét. Az alap konfliktus egy szerelmi történetből adódik, de mégis több ennél. A könyv feléig gyakorlatilag az ember csak kapkodja a fejét, mint a Cristopher Nolan filmeknél, aztán elérkezik az a pont, amikor már összeállt a kép és azt várja, hogy újranézhesse, mert addigra már minden momentum új értelmet nyert.

Az Epica egy új, 100%-ban magyar young adult sorozat, az Álmodók első kötete, ami egyszerre dolgoztatja meg a szívet és az elmét is.

Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi lesz a reakció azon olvasóktól, akik ehhez a műfajhoz vannak szokva.

Honnan jött az ihlet a könyvhöz? Miért érezted, hogy ezt meg kell írnod?

Egy ideig vártam, hogy egy, az általam teremtett világon szintén alkotó írótársam – közülük is lehetőleg egy hölgy – majd elmeséli a fejemben lévő sztorit, de nem bírtam tovább várni és kénytelen voltam én megírni a történetet. Egy klasszik Rómeó és Júlia az alap, a két egymással szemben álló család és a tiltott szerelem története. Ezt kicsit más kontextusba helyezve egyre inkább körvonalazódott a fejemben a könyv. Igazán különleges volt férfiként ilyet írni, sokkal jobban kellett játszani az érzelmekkel, máshova helyezni a hangsúlyt a leírásokban. Abszolút komfortzónán túli volt, amit közben irtózatosan élveztem. Ettől kicsit más ez a könyv, mint a piacon lévő hasonló műfajú könyvek többsége! A végeredmény azt gondolom bátran nevezhető young adult regénynek, hiszen a főszereplő útkeresése legalább olyan hangsúlyos a könyvben, mint a romantikus, vagy a kalandregényes szál.

Olyan író vagy, aki beleszövi magát, a személyiségét a könyvébe?

Ez egy érdekes kérdés. Ennél a könyvnél azért nehéz erre válaszolni, mert maga a főszereplő, akinek a szemszögén keresztül nézzük a történetet, egy nő. Ez alapjáraton egy paradoxon. Nagyon szerettem volna, ha ezt női szemmel valaki átnézi, valójában mennyire hihető a történet. Ebben nagy segítségemre volt az egyik írótársam.

Azt gondolom, hogy nagyon nehéz a másik nem rezdüléseit, belső gondolatait megfogalmazni.

Ebben az esetben ebből kifolyólag talán azt gondolom, hogy nehezen értelmezhető, hogy magamat beleírtam-e, de közben tudom, hogy bizonyos személyiségjegyeim viszont szét vannak szórva a szereplők között.

Van olyan tulajdonság, amivel felruháztál egy-egy karaktert és jól jönne neked is a való életben?

A főszereplő, Tia, gyakorlatilag egy szigorú keretek között nevelkedett kém, ami egy nagyon fegyelmezett és szabálykövető életmódot követel. Alapvetően én is ilyen vagyok, szeretem a kereteket, előre tervezek, mindeközben van egy elég erős impulzív személyiségem is mellé, ami szintén megjelenik a szereplőben is. Mondhatjuk, hogy ezáltal rokonlelkek vagyunk, de az én higgadtságom sajnos kevésbé szokott érvényesülni, mint az övé.

A fantasy műfaj célja talán az, hogy kiragadja az olvasót a hétköznapokból és el tudjon merülni a könyvben. Ennek ellenére megfogalmaztál bármilyen üzenetet a könyvvel kapcsolatban?

Abszolút! Viszonylag komoly témákat is feszeget! A fő kérdéskör, hogy hogyan nevelkedtél, milyen eszmében nőttél fel, amihez természetesen hű is vagy. Ennek ellenére felmerül egy dilemma életed során, amikor ezt megkérdőjelezed, és döntened kell arról, mi a fontosabb. Ez az eszme, vagy te magad és a saját boldogságod. Ezt nagyon sokféleképp lehetne a mai világra lefordítani. Az egyik, például egy céges környezetben vannak döntések, stratégiák, irányok, amikkel nem feltétlen ért egyet az ember, de munkavállalóként  kötelezettségei vannak. Nagy kérdés az életben, hogy mikor jön el az a pont, amikor egyre több olyan dologra derül fény, amivel már képtelen vagy azonosulni, ezáltal félreteszed a lojalitást és azt mondod, hogy eddig és nem tovább. A másik egy mélyebb kérdés.

Amikor a józan ész és a szív küzdelme folyik, nem vagy biztos abban, melyiket kell választani. Még akkor sem, ha tudod jól, hogy a boldogságodhoz mi kell, hiszen a döntéseidnek komoly következményei lesznek, akár még az árulás kérdése is felmerülhet benned. Nem véletlenül a “Meddig mész el a boldogságért?” a fő jeligém. 

Erre mindenkinek saját magának kell megtalálnia a választ! Az Epicában ezt követhetjük nyomon a főszereplő szemszögén keresztül. A komoly cél mellett persze szeretnék varázslatot is hozni a hétköznapokba a könyveimmel, szóljanak azok gyerekeknek, vagy akár felnőtteknek!

Volt valami különleges az Epica megjelenésében. Méghozzá az, hogy nem a teljes könyv jelent meg, hanem időről időre gyakorlatilag fejezeteket csepegtettél a nagyközönségnek.

Így van, elég egyedi volt, hiszen az olvasókkal együtt írtam a történetet, ami minden résznél pont a fordulópontig jutott el, amikor is az egész összeállt és értelmet nyert. Ez a nyílt lapokkal való játék ilyen alkotói folyamatban nem egyszerű, mert amit először kiraksz, az lehet, hogy még nem olyan jó, még utána háromszor át is írod, de az emberek az első benyomás alapján ítélhetnek. Úgy érzem, hogy sikerült jól eltalálni a fejezetek tagolását, hogy úgy végződjenek, hogy az olvasó várja a folytatást. Ha innen nézzük, talán egy jó sorozathoz tudnám hasonlítani a könyvet, amiben várja az ember a következő részt. Megvolt benne az epizodikusság. Érdekes kihívás úgy megírni egy könyvet, hogy feldarabolva is értelmezhető legyen, hatásos, élvezhető és működjön is. Mint egy novella, amiben kevesebb idő alatt valamit adnod kell az olvasónak, hogy tovább akarja olvasni. Maga a fő szál, a történet íve és a fejezetek struktúrája, tartalma előre meg volt határozva. Ilyen tekintetben biztosra mentem!

Mindig megvannak előre a jegyzeteim, az összes fejezet csaknem teljes tartalma, a sztori, de az, hogy milyen fordulat történik időközben, mit válaszolnak a szereplők, azok nem. Így megmarad az intuitív írás érzete is számomra.

Most, hogy kész a könyv, már csak reménykedni tudok, hogy nem buktam el a feladatban és szeretni fogják az olvasók, nemre és korra való tekintet nélkül.

Minek köszönhető ez a fajta megjelenés?

Megmondom őszintén, hogy soha nem dolgoztam még így. Bevallom nem igazán vagyok hajlandó meghallgatni a kritikát menet közben, legalábbis addig, amíg nincs kész a könyv. Ezért úgy voltam vele, hogy nézzük meg, mi történik ilyen helyzetben. Gyakorlatilag magamnak teremtettem egyfajta kihívást. Olyat szerettem volna csinálni, amit eddig nem igazán láttam a könyvpiacon.

Ha elkap a flow, nem nehéz abbahagyni egy adott fejezet írását? Vagy épp egy több részes regénynél hol van az a határ, amikor írás tekintetében megálljt parancsolsz magadnak?

Volt olyan fejezet, ami duplájára nyílt, mint az előtte lévő. De itt jön be az én életformám és az írásra úgymond szánható időkorlátom. Muszáj kereteket lefektetni és az adott fejezet befejezését célul kitűzni. Ilyen szempontból segített az, hogy kétféle fejezet van a könyvben. Az álomtöredékek, amik kicsit rövidebbek, bizonytalanabbak és nem feltétlenül historikus sorrendben jelennek meg. Illetve a jelenben játszódó fejezetek, amik hosszabbak. Így a kettő némi egyensúlyt hoz az egészbe.

Véleményed szerint fontos a borító?

Szerintem az egyik legfontosabb, hiszen ez az, amit először meglát az olvasó! Ami érdekesség, hogy esetemben a borító lett kész legelőször. Ez nem egy szokványos sorrend a könyvírás tekintetében.

Nagyon határozott elképzelésem volt, olyat szerettem volna megalkotni, amire ha az ember ránéz, szinte kiszúrja a szemét, megszólítja a könyvesbolt polcáról.

 Valami igazán figyelemfelkeltőt, persze a könyv hangulatához passzolva. Csak hab a tortán, hogy ha az olvasó eljut egy bizonyos pontig, körülbelül a feléig, akkor értelmet is kap a borítón lévő összes motívum. (A következő rész borítója is megvan már..!)

Címválasztás tekintetében is ilyen konkrét elképzelésed volt?

Az epica egy latin szó, jelentése eposz. A történet összerakása közben olyan érzésem volt, mint egy klasszikus Rómeó és Júlia alapfelállás esetén, de ahova az egész történet kifut, nem egy tragédia, hanem sokkal közelebb áll az eposzokhoz. Ez egy olyan kihívásokkal, próbákkal teli utazás, amin a főszereplőnek végig kell mennie, ami formálja őt. Vannak olyan pontok a könyvben, ahol az olvasó a valóságot elhagyva szinte olyan, mintha az Odüsszeiából olvasna egy részletet.

Mit gondolsz, mi lehet a titkos fűszer ahhoz, hogy egy könyv valójában jól legyen megírva és a te szavaiddal élve relevánssá váljon?

Azt gondolom akkor lesz egy könyv releváns, ha olyan írói eszközöket használsz, ami miatt az ember le van nyűgözve és csak olvasni akarja. Például egy Márai-regény esetében vannak olyan mondatok, képek és helyzetek leírva, amik íróként olvasva is zseniálisak. Már maga az írói eszköztár elviszi a könyvet, de erre születni kell, zseninek kell lenni. Ilyen szerintem ritkán van, ezek lesznek azok a bizonyos maradandó, legendás művek, amikben a történet és az írói eszköztár is fantasztikus. Van a másik opció, amikor vagy a történet, vagy a szereplők és a köztük lévő interakciók viszik a hátukon a könyvet. Tudtam, hogy ha meg akarom szólítani a közönséget ebben a műfajban, akkor az utóbbit kell alkalmaznom.

Az Epica története fiatalabbaknak szóló stílusban íródott, hivatalosan a young adult alkategóriához tartozik. Épp ezért nagyon figyelnem kellett, hogy a túlfűtött részeket mellőzzem, a nyelvezetre nagy hangsúlyt fektessek. A döntések, dilemmák bemutatása sokkal fontosabb volt számomra, mint az erotikus szál beleszövése.

Persze ezt a zsánert is sokféleképpen meg lehet fogni, én emellé tettem le a voksom. Majd meglátjuk, hogy az olvasótábornak hogy tetszik és jó döntés volt-e. Manapság sajnos egyre kevesebben olvasnak, inkább a streaming szolgáltatók adta élményeket használják ki. Az Epica vegyíti a filmsorozatok hangulatát a papírra írott könyv élményével. Íróként egyébként kifejezetten nagy élmény volt megírni ezt a könyvet! Egyrészt kiléptem a komfortzónámból, másrészt csak úgy vitt magával a történet. Szeretném hinni, hogy az olvasók is tudnak majd úgy kötődni a szereplőkhöz, ahogyan én tettem írás közben.

 

Gréger Csaba Epica című könyve elérhető az Álomgyárnál.