Figyelemzavaros gyermekből vált elismert íróvá

Mesélnél egy kicsit magadról és a könyveidről az olvasóknak?

 

Kaliforniában élek a férjemmel, a fiammal és a macskámmal. Esténként szívesen kocogok a helyi víztározómban (úgy hangzik, mint egy gyilkossági ügy, amely megtörténik, tudom, tudom). A Netflix és az HBO rabja vagyok, és havonta legalább 4 filmet megnézek. Én is lelkes olvasó vagyok, és szeretem a múzeumokat és hasonlókat. Azt hiszem, nagyon inspirálnak mások munkái. Számomra a fiam a legfontosabb dolog a világon, és állandóan emlékeztet arra, hogy mi a fontos az életemben. 

 

 

Mi az, ami kötelező írás közben? 

 

Kávé. Mostanában kezdtem el írni a Starbucksban, mert próbálok több időt tölteni az edzőteremben, ezért fogom a laptopot, és edzés után egyszerűen összeomlok a Starbucksban. De már előtte is mindig volt az asztalomon víz és kávé, amikor írtam. Ez kötelező. 

 

 

Melyik az a könyv, amitől könnybe lábadt a szemed? 

 

Annyi könyv megsiratott. Azt hiszem, az első, amitől nagyon megkönnyeztem, egy Etgar Keret nevű izraeli író kisregénye volt, és a Breaking the Pig a címe. Egy kisfiúról szól, aki megbarátkozik a malacperselyével, és annyira igyekszik szívni a pénzt, hogy az apja ne törje el a malacot, és ne adja neki a pénzt bármilyen barom játékért, amit meg akar venni. Egy nap az unokatestvéremnél voltam, és elment gyorsan zuhanyozni, és amikor visszajött a szobájába, meglátott, ahogy az íróasztalánál ülök, és csak zokogok, mint egy idióta. Tizenkét éves voltam. 

 

 

Ha bármit elmondhatna fiatalabb írói énednek, mi lenne az? 

 

Egy ponton úgyis kudarcot vallasz, úgyhogy ne félj, és kezdj el írni. 

 

 

Naponta hány órát írsz? 

 

Néha kettő, néha három, néha nulla, de igyekszem a hét minden napján csinálni valamit. Legyen szó egy bekezdés szerkesztéséről, vagy folytassam a vázlatomat, hogy megbizonyosodjon arról, hogy jól halad. 

 

 

Mi a legnehezebb az ellenkező nemhez tartozó karakterek írásában? 

 

Őszintén szólva, szeretek férfiakat írni. Erős férfiakkal nőttem fel és szeretném azt hinni, hogy elég jól tudom, hogyan működik a férfi elme, ezért nagyon kényelmesen írok férfiakat. Az egyetlen dolog, amivel nehézségeim vannak, az az, hogy megpróbálom „helyesen” megfogalmazni, amikor leírom a férfi orgazmust. Mert amennyire ismerem a férfiakat, soha nem tudnám megtapasztalni azt, ahogy ők a csúcsra jutnak. 

 

 

Hogyan választod ki a szereplőid neveit? 

 

Leginkább olyan emberek, akiket ismerek. De néha csak olyan szép nevekre gondolok, amelyeket a gyerekeimnek adtam volna, ha több lenne. Mint Sparrow. A lányomat azonban mindig Emiliának akartam hívni.

 

 

Átlagosan mennyi ideig tart egy könyv megírása?

 

Két héttől nyolc hónapig változott. 

 

 

Honnan merítesz ihletet könyveidhez és karaktereidhez? 

 

Mindenhonnan. Zene. TÉVÉ. Filmek. Könyvek. Való élet. Természet. Véletlen beszélgetések. Minden inspirál, és nagyon szerencsés vagyok, hogy egy olyan világban élek, ahol a művészet megfizethető, és készen áll a fogyasztásra. 

 

 

Hogyan érted el, hogy a Facebook-csoportod mindig ennyire aktív maradjon? 

 

Nagyon sok időt töltök a közösségi médiában. Általában azzal kezdem a reggelemet, hogy megnézem az e-maileket, és válaszolok az olvasóknak a Facebookon és az Instagramon. Utoljára lefekvés előtt megnézem a közösségi oldalakat is. Soha nem hagyok válasz nélkül egy bejegyzést a csoportomban. Nagyon fontos számomra, hogy olvasóimnak megadjam a napszakot, és foglalkozzam velük. Nem érzem, hogy az én időm értékesebb lenne, mint az övék. A kedvcsinálóim vagy bejegyzéseim mögött nincs kiszámított stratégia. Csak nagyon szenvedélyes vagyok a munkám iránt, miközben írom őket. Szeretem megosztani az izgalmamat az olvasóimmal. 

 

 

Milyen könyvet olvastál mostanában, amit nagyon ajánlanál? 

 

Olyan sok van, és valószínűleg a felét el fogom felejteni, szóval ez annyira igazságtalan. IMÁDTAM Colleen Hoovertől Without Meritet.

 

 

Melyik a kedvenc műfajod, amit olvasol? 

 

Romantika és minden alműfaj, beleértve, de nem kizárólagosan a kortárs. Nagy rajongója vagyok a thrillereknek és a rejtélyeknek és a női fikcióknak is. 

 

 

Van tanácsod a leendő íróknak? 

 

Olvass többet, mint írsz. Akkor is írj, ha szerinted gagyi. Öld meg kedveseidet, ha szükséges. Van egy egész temetőm, tele csodálatos egysoros írásokkal és szellemes párbeszédekkel, amelyeket soha nem tudtam használni. 

 

 

Ha randevúznál az egyik szereplőddel, ki lenne az és miért? 

 

Ó, fenébe. Nem vagyok benne biztos, hogy bármelyikre készen állok. De… valószínűleg Dean, ha tényleg muszáj. Ő egy s*ggfej, de nem olyan rossz, mint Vicious és Trent. És Jaime kedves, de az időnk nagy részét együtt töltöttük, amikor ő tinédzser volt, szóval ez furcsa. Troy és Nate gyilkosok, szóval valószínűleg nem. 

 

 

Mi inspirál téged, és kik inspirálták a főszereplőidet?

 

A könyvírás első hetében meg tudom írni az epilógust. Egyébként egy másodperccel azelőtt írtam Vicious prológusát, hogy elküldtem volna a könyvet a szerkesztőmnek. Női karaktereim mindig lazán rám vagy egy jó barátra épülnek. Férfi karaktereket csak megálmodom éjszaka ésez által meghatározatlan mennyiségű birtokló, őrült alfahím fut a fejemben.

 

 

Mindig is tudtad, hogy egy nap könyveket fogsz írni, vagy ez valami „váratlan” döntés volt? 

 

Mindig is tudtam, de soha nem volt bátorságom kipróbálni. Azt hittem, ez egy nagyon lassú, nagyon fájdalmas folyamat lesz. Bizonyos értelemben igen, de elég áldásban részesültem ahhoz, hogy karrierem elején megtaláljam törzsemet és olvasóimat.  Egy neurotikus, különc, ADHD-s gyerek nagy álmokkal, aki kényelmes ágyából, jó könyv olvasása közben szeretné meghódítania világot. Azt hiszem, minden nap büszkévé teszem őt azzal, hogy hajszolom az álmunkat.

 

 

Hogyan szeretsz írni? Csendben vagy zene mellett? 

 

Teljes csendben. Szeretem, ha csend van a házban és mindenki alszik, vagy ha egyedül vagyok. Őszintén szólva, az ADHD-m annyira rossz, hogy még az asztalom alatt halkan horkoló macska is ki tud hajtani az eszemből. Ez baj.

 

 

Mi a legnagyobb álmod? Az íráson kívül mást is csinálnál?

 

Az íráson kívül semmi mást nem csinálnék. Persze az alváson, evésen és a családommal töltött időn kívül. Ha tehetném, bérelnék egy helyet a semmi közepén, és egy évre leírnám azt a történelmi romantikát, ami ott ül a fejemben. Nincs internet. Nincsenek zavaró tényezők. Valahol Dél-Franciaországban, Olaszországban vagy Írországban. Határozottan Európában, és határozottan messze, messze a várostól. Csak élvezze azt a luxust, hogy minden vacsorán valódi ételeket egyen, és egyetlen kéziraton dolgozzon. Ja, és lenne egy hatalmas könyvtáram, ami az egyetlen kutatási forrásom lenne. 

 

 

Mi a kedvenc ételed?

 

A pekándiós pitének élek.

 

 

L. J. Shen könyveit ezen a linken találod meg.

 

A cikket fordította: Péter Dóra