Álomgyár
0 Ft

Magazin

Emlékezzünk együtt a velünk élő történelemre! - Január 18. a budapesti gettó felszabadulásának emléknapja

Emlékezzünk együtt a velünk élő történelemre! - Január 18. a budapesti gettó felszabadulásának emléknapja

Január 18. a budapesti gettó felszabadulásának emléknapja. Az Álomgyár fontosnak tartja, hogy emlékezzünk erre az időszakra. A témában megjelent, igaz történetek alapján íródott könyveink őrzik a velünk élő történelmet.

Idén 79 éve, 1945. január 17-én kezdődött meg Európa utolsó nagy gettójának felszabadítása Budapesten, mely másnapra be is fejeződött. Így január 18-án a budapesti gettó felszabadulására, a vészterhes időszak áldozataira és túlélőire emlékezünk.

Az egybefüggő budapesti gettó felállításának terve már Magyarország német megszállásakor, 1944 tavaszán megszületett. Az év júniusában a zsidó lakosságot először külön kijelölt csillagos házakba költöztették. Októberben, a nyilaskeresztes párt puccsnak köszönhető hatalomra jutásakor a zsidóság jogfosztása és üldözése a korábbiaknál is nagyobb mértékben folytatódott, nem ritkán tömegmészárlásokba torkollt.

1944 novemberében végül a csillagos házak lakóit a VII. kerületben kialakított egybefüggő területű gettóba költöztették át. A mindössze 0,3 km²-es területen fekvő “nagy” gettóba eleinte 40 ezer zsidónak kellett beköltöznie, de létszámuk néhány hónap alatt elérte a 70-80 ezer főt is, ami azt jelentette, hogy egyetlen szobában akár 10-20 személy is lakott összezsúfoltan. A gettó területét magas deszkapalánkkal kerítették körbe, és december 10-én lezárták. Négy nagy kapujánál fegyveres őrök álltak, és a gettó lakói csak nagyon ritkán és indokolt esetben, például kórházi kezelés vagy temetés miatt hagyhatták el a szigorúan őrzött területet.

Az összezsúfoltság, az élelmiszerhiány, a minősíthetetlen higiéniai körülmények - a fürdés például szinte egyáltalán nem volt megoldható -, valamint a nyilasok rendszeres razziái és betörései, melyek nem ritkán végződtek kegyetlen gyilkosságokkal, több ezer áldozatot követeltek. Decemberben napi 80-120 halottat vittek ki a gettóból, majd a felszabadulás után még több mint 3000 temetetlen holttestet találtak.

Az utolsó napokban a gettót a teljes elpusztítás fenyegette. Egyes információk szerint a németek teljes egészében le akarták bombázni a területet, ám végül 1945. január 18-án a Vörös Hadsereg közeledtére a nyilas őrség eltűnt. Bár a harcok tovább folytatódtak Budán, a budapesti gettó felszabadult: az emberek eltüzelték a deszkapalánkokat.

Lévai Jenő így örökítette meg a pesti gettó életének utolsó pillanatait:

„Ezrek és ezrek esnek neki az átkos palánknak, amely elválasztotta őket otthonuktól. Bent a gettóban rémes kép, mindenfelé halottak százai feküsznek. Köröttük járnak, rohannak látszatra érzéketlenül a gettó kiszabadult félhalott, félőrült rabjai. A pincékből hetek halálizgalmai után a föld felszínére került, éhség gyötörte élő halottak. A levegőre, a napfényre jöttek. Sírnak, imádkoznak és rohannak. El, el innen, el a pokolból, el arról a helyről, ahol annyit szenvedtek.”

A vészterhes év borzalmait csodával határos módon a gettólakók többsége - megközelítőleg 100 ezer fő - túlélte. A gettó embertelen körülményeinek és a nyilasok kegyetlenkedéseinek áldozatai a Dohány utcai zsinagóga kertjében nyugszanak.

Az Álomgyár fontosnak tartja, hogy emlékezzünk erre az időszakra. Holokauszt témájú regényeink megrendítő igaz történetekről szólnak. Olvasd el a témában ezeket a könyveinket:

Megosztom
Kapcsolódó cikkek
Teljes lista
  • könyvajánló

    Ha szereted a Bridgertont és Jane Austent, Budai Lotti A zongorista könyvét is imádni fogod

    Tovább olvasom