Egyszer Bridget Jones is anyává válik… …és kiváló anya lesz belőle!
Spira Eszter könyve már bő fél éve kapható a könyvesboltokban, a folyamatos érdeklődés miatt bérelt helye van a család-szülőség és a szórakoztató irodalom kategóriák polcain. Én pedig a magam részéről rettentően sajnálom, hogy könyvét nem a saját anyaságom előtt olvastam.
Azt mondják, játszva tanul az ember. Nos, ez a mondás a „Milyen anya az ilyen” című könyv esetében duplán igaz. Az ember lánya ugyanis falja a rendkívül szórakoztató sorokat, melyekben minden, az anyasággal kapcsolatos fontos téma felmerül, és nincs olyan nyugtalanító kérdés, amire ne érkezne logikus és hasznos választ.
A szerző le sem tagadhatja jogász végzettségét. Egzakt sorrendben kíséri végig az anyává válás minden figyelemre méltó állomását a pisiszagú terhesteszttől a munkába való visszatérésig. Mindezt – külön kuriózumként a Polgári Törvénykönyv részeinek tematikus sorrendjében – úgy teszi, hogy az olvasó hol sírva nevet a záporozó poénokon, hol a könnyekig meghatódik. És igazából saját magán nevet, és a saját életén hatódik meg, hiszen a világ legtermészetesebb élethelyzeteit látja peregni a szeme előtt.
Ezt a könyvet olvasni olyan, mint amikor a tapasztalt és szabadszájú legjobb barátnőnkkel töltjük a délutánt. Letegez, bizalmába beavat, titkokat súg, ugyanakkor átölel, simogat és megnyugtat. A szerző érezhetően szereti az anyaságot, és szeret minket, olvasókat is. Az anyasággal kapcsolatos tanácsait nem keresetlenül, kioktatóan osztja meg, hanem nagyon is hasznos ötleteket ad olyan kérdésekben is, amelyek nemrég még tabunak számítottak.
Részletesen foglalkozik a terhességgel és a szüléssel kapcsolatos testi és lelki nehézségekkel. Hiperrealista stílusban írja le a bűntudatot, amit mi anyák a gyerek születésétől kezdve, mint egy állandó kísérőt tudhatunk magunkénak. Élesen világít rá olyan helyzetekre, amikbe mindannyian belekerülünk, és olyan hibákba, amibe mindannyian beleesünk. És amelyeket pont ezért kell jól kezelnünk: kétségbeesés helyett megoldást találni, nevetni magunkon, a megoldhatatlan problémákon pedig megtanulni túllépni.
Elárulom, hogy ebből a könyvből nem tanulunk meg pelenkázni, de az sem derül ki belőle, hogy a hozzátáplálást mikor kell elkezdeni. Nagyon helyesen inkább azt hangsúlyozza, hogy nincsenek kőbe vésett szabályok. Ahogy nincsenek egyforma emberek úgy nem lehet azt sem előírni, hogy pontosan mit és hogyan tegyünk egy kisbaba gondozása során. Dunát lehet rekeszteni a sok szüléssel és babagondozással kapcsolatos életmódkönyvekkel, ez a mű azonban nem egy, a hasonló szülőséggel foglalkozó könyvek sorában. Éppen ellenkezőleg. Egészen unikális módon és egyéni stílusban hívja fel a figyelmet az anyaság egyik főszereplőjére: magára az anyára.
Kedvenc részem a könyvből az volt, ami a keresetlen tanácsokkal foglalkozik. Mert kinek nem bukkantak fel az életében (és nem csak a kiszolgáltatott, kezdő anyasága idején) olyan jóakarók, akik mindig mindenkinél mindent jobban tudtak, és ezzel egy pillanat alatt a porig rombolták az ember önbizalmát. Egyébként sem egy könnyen kezelhető helyzet, de egy kisbabával otthon ülve nehezített pálya. Az ötletek pedig, amiket ebben a témában olvashatunk eredetiek és hasznosak.
Ez a könyv színes, szagos, hangos és élettel teli. Pont, mint az anyaság. Szerzőjének pedig kimondott célja, hogy bevezessen bennünket ebbe az életbe. Felhívja a figyelmünket az időnként nagyon vicces, időnként ijesztő helyzetekre. Eloszlatja azokat a félelmeinket, melyek egy nem ismert, de távolról csodált, és nagyon vágyott szereppel kapcsolatosak.
Ahogy feljebb írtam, sajnálom, hogy ezt a könyvet nem a saját anyává válásom előtt olvastam. Mert akkor nem estem volna kétségbe a szoptatásnál. Nem lepődtem meg volna azon, hogy a mindennél erősebb szeretet csak a szülést követően órákkal, vagy akár napokkal később jelentkezik. Megbocsátottam volna magamnak, hogy az ájult fáradtságom miatt összekeverem a kólikás görcsökre szánt gyógyszert a köldökcsonk ápolásához adott 90 százalékos alkohollal – utóbbit adva a tíznapos babámnak. Felmentettem volna magam, amikor a váratlanul érkezett babalátogatókat legszívesebben a csodába küldtem volna. És bizony a legközelebbi hozzátartozókhoz is egészen máshogy álltam volna, udvariasan de határozottan kifejezve a saját igényeimet.
Amikor gyermekünk születik, nemcsak egy új ember jön a világra, hanem az is új emberré válik, aki életet ad neki. Ez a csodálatos könyv erről a folyamatról szól. Mindenkinek, aki majd egyszer lesz anya. Annak is, aki az anyaságra készül, vagy nemrég született kisbabája. De annak is, aki nagyobb, akár már felnőtt gyerek után most újra átélheti az anyaság izgalmait.
Nekünk, nőknek.
