„Úgy képzelem el az írást, mint egy fát.” - Interjú Bihary Péterrel - 1. rész

Mesélj egy kicsit magadról! Mit tudhatnak meg az olvasók a hétköznapi Bihary Péterről, aki nem írói minőségben van jelen?

Az utóbbi időben próbáltam az átlagosnál picit jobban beengedni a magánéletembe az olvasóimat a szerzői oldalamon. Elég ritkán jelenek meg Magyarországon, talán ezzel próbálok valamennyire kompenzálni. Régen rendőrként dolgoztam, onnan merítettem az első könyveim mondanivalóját. Ezt követően a Ferihegyi Repülőtér biztonsági szolgálatánál helyezkedtem el és 2015-ben települtem ki a családommal Németországba. Baden-baden mellett, egy kis hegyi városban lakunk azóta is, itt pengetjük a kis életünket. A feleségem kozmetikusként dolgozik, van egy saját kozmetikai szalonja. Én az írás mellett egy egészségcentrum, kórház, idősek otthona komplexumban dolgozom ápolóként, emellett a feleségem kozmetikájában masszírozok. Három kislányom van, a legnagyobbik év elején ajándékozott meg egy unokával. A nagy távolság és a kevés szabadság miatt sajnos nagyon ritkán találkozunk, de napi kapcsolatban vagyunk.

Mennyire találtad meg Németországban a számításaidat?

Volt már jobb és rosszabb is. De azt mondhatom, hogy nem bántam meg, hogy kitelepültem, effektív megtaláltam a számításaimat. Magyarországon valószínűleg nem írnék, mert annyira lekötne a munka, a pénzkeresés. Itt kint szerencsére van lehetőségem. Ha valaki elolvassa a Migránsok című könyvemet, abban le van írva az idáig tartó utam. Nem veséztem ki annyira ezt a témát, de most mondok pár mondatot ezzel kapcsolatban. Az ember elindul 700 euró mínusz baráti kölcsönnel és 10 évre rá saját háza, autója, normális egzisztenciája és szalonja van. Baromi sok munka és lemondás van ebben, de megérte! Mindezek mellett itt is egyre nehezebb! Ami érdekes, hogy szobalányként kezdtem és felsőfokú végzettséggel kerestem 900 eurót. A szakmámban a mai napig nem tudok elhelyezkedni, mert sajnos a német társadalom még nem ébredt fel. Biztonsági felsőfokú végzettségem van, de jelen pillanatban nem tudom ezt kamatoztatni, mert nem költenek az emberek a biztonságra. Pedig a közeljövőben nagyon is szükség lesz rá.

Általában mikor jut időd az írásra?

Két műszakban dolgozom, általában akkor szoktam írni, ha a család elmegy itthonról. A két tacskónk megsétáltat, ezt követően leedzek és utána van 3-4 órám, amikor csak az írásra tudok koncentrálni. Mostanra hála az égnek a gyerekek kinőttek abból a korból, hogy a Bogyó és Babóca adja az aláfestést. Úgy azért elég nehéz volt koncentrálni egy akciójelent megírására! :D Legalábbis korrektül megírni azt, hogyha esetleg egy szakavatott elolvassa, ne kapjon sírógörcsöt. Emellett vannak olyan éjszakák is, amikor azt érzem, hogy fel kell kelnem és azonnal írnom kell. Ezek általában így 50 felett már másnap szoktak leginkább fájni, gyakorlatilag rosszabb, mint a másnaposság. Ha nagyon macerás a történet, akkor telefonra felmondom és másnap visszahallgatom, leírom. De soha nem hagyom ezeket elmenni, mert többször volt olyan, hogy elúsztak a jó gondolataim és már nem jöttek vissza.

Hogy állsz neki? Van vázlatod/kereted, vagy csak úgy jönnek a szavak, mondatok?

Úgy képzelem el az írást, mint egy fát. Van egy gyökérzet, amiben kitalálom, hogy milyen is lesz a könyv. Van egy gerinc, itt megálmodom, hogy az elejétől a végéig milyen alapcselekmény és csattanó lesz, a végén mi a konklúzió. A párbeszédek és a leírások alkotják a fa leveleit. Időbe telik mire felépítem az egészet, ezáltal egy évben két könyvnél többet szerintem nem tudnék úgy megírni, hogy az ne menjen a minőség rovására. 

Mi az, ami kikapcsol, feltölt?

Régen a hajómat építgettem, de aztán eladósorba került, úgyhogy az már nem tölt fel. Nem is igazán tudom. Jómagam hedonista beállítottságú vagyok, szeretem a kényeztetést, de az edzés cseppet sem kapcsol ki, csak 50 felett már kötelező. :)

Nagyon szeretek a családommal lenni, most tervezünk nyaralni menni. Imádom Dél-Franciaországot és Észak-Olaszországot, épp San Remo-ba készülünk. Az a miliő ott, abszolút kikapcsol. Sokszor szoktam is mondani, hogy a gólya rossz helyre pottyantott le, valahova arra a vidékre kellett volna szülessek.

Mániákus autótakarító és bütykölő vagyok, a kerttel is nagyon sokáig el tudok bíbelődni és barkácsolni is szoktam időnként. Ezek mind kikapcsolnak.

Mindent egybevetve, az írást tartom a hobbimnak. Azt szokták mondani, hogy amiből az ember fő bevétele származik, az a munkája. Én azt szeretném, hogy ez az írás legyen, mert akkor azzal foglalkozhatnék, amit a legjobban szeretek. De sajnos jelen pillanatban az írás még csak hobbi, nem hoz annyit, hogy ez legyen a főállásom.

Ezért is az a legnagyobb szívfájdalmam, amikor elveszik az ember szellemi tulajdonát és nem gondolnak bele, hogy ezzel mást károsítanak meg. Gondolok itt például a könyvem Internetről való letöltésére, amiből sajnos én semmit nem profitálok, annak ellenére, hogy hosszú hónapokig dolgozom egy-egy példányon. Egyesek pedig ingyen letöltik, meg nem nevezett oldalakról.

Bihary Péter Blacktober - Kádis című regénye elérhető az Álomgyárnál!