„Az ember életében eljön az a pont, amikor meg kell küzdenie a főgonosszal!” Anne L. Green interjú 1. rész

Barna Evelin: Mit jelent számodra az írás?

Anne L. Green: Sokáig a kikapcsolódást és kicsit a saját életemből való kimenekülést jelentette. Ahogy az emberek az olvasással, én az írással merülök el egy másik világban, ilyenkor elfeledkezem a gondjaimról. Túl tudok lendülni rajtuk és ha visszatérek a valóságba, már nem tűnnek olyan drasztikusnak a problémáim. Egy ideje persze mást jelent az írás, már nem csak hobbi. Nem akkor írok, amikor szeretnék, hanem hivatásszerűen, ami megkövetel egyfajta fegyelmet. Be kell osztanom az időt, hogy határidőre teljesüljenek a könyvek, ami nem mindig egyszerű feladat. Fontos nekem, hogy megmaradjon az érzés, hogy szívből írok, nem pedig kényszerből. Ezért olyan témákat választok, amik a szívemhez közeliek, vagy ahova elvágyom, esetleg ahol már jártam.

 

Barna Evelin: Hogyan tudod összeegyeztetni a „civil” munkát az írással?

Anne L. Green: Amikor belekezd valaki az írásba, az lassan válik jövedelmezővé. A civil munka kell ahhoz, hogy a lelki dolgok mellett meglegyen az anyagi háttér is. Ez így volt az én esetemben is. 7 évig dolgoztam terjesztési vezetőként az Álomgyárnál, tavaly novemberben hagytam abba. A társammal most új terveink vannak, nagyon szeretnénk segíteni a kezdő íróknak. Ez persze szorosan összefügg az írással. Emellett az elmúlt években sok energiát fektettem a marketingbe. Azt vallom, hogy ha valaki megír egy könyvet, szeretné is eladni azt. Ennek okán, valamilyen szinten a marketing pályán is el kell indulnia. Rengeteget olvastam és kutattam arról, hogyan lehet ezt jól csinálni, de sajnos sehol nem találtam, csak elméleti tanácsokat. A saját bőrömön tapasztaltam meg, gyakorlati szinten, hogyan is kell ezt csinálni. Nagyon szeretnénk valami hasznosat továbbadni az írói pályára frissen érkezőknek.

 

Barna Evelin: Találkoztál-e valaha az írói válsággal?

Anne L. Green: Szerintem nincs olyan író, aki ilyen hosszú ideje, vagy még régebb óta ír és ne találkozna ezzel. Többféle válság létezik, attól függően, mi a kiváltó ok. Magánéleti probléma, válság, kétség, válaszút, egy rossz kritika. Ezekben mind könnyen elsüllyedhet az ember. Én úgy fogalmaznék, hogy amikor nálam ez előjött, úgy éreztem, majd megőrülök, hogy írhassak, de a szereplőim kávészünetre mentek. Nem akartak jelen lenni a történetemben, szinte sztrájkoltak. Hiába akartam írni, valami nem működött. Nem jöttek az érzések, mintha elfogytak volna a szavak, persze pont akkor, amikor a határidőm lett volna. Elárulva éreztem magam a szereplőim által. Frusztrált voltam, mert nem írhattam ki magamból a gondolataimat, miközben tudtam, hogy az írás segít, hogy a helyemen legyek. Utólag azt gondolom, hogy a saját lelki dolgaimmal kellett akkor szembenézzek. Miután azokat megoldottam, folytatódhatott az írás.

 

Barna Evelin: Hogyan sikerült ezen túllépned?

Anne L. Green: A játékot használtam arra, hogy túljussak a válságon. Videó játékokat, kalandjátékokat töltöttem le, ezek által kikapcsoltam és átkapcsolt az agyam. Arra döbbentem rá, hogy az írói válság kicsit olyan, mint a Super Mario játék főgonosza. Az ember tudja, hogy egyszer el fog jönni az életében, amikor meg kell küzdenie vele, de csak kalandozik és játszik, próbál nem venni tudomást róla, mi lesz. Közben ahhoz, hogy továbbjusson, igenis muszáj legyőznie. Nekem magamat kellett akkor legyőznöm.

Kisebb írói válságom is volt a Covid miatt, de azt nem vettem annyira komolyan, mert a betegség volt a kiváltó ok. Olyan volt, mintha kiölte volna az agysejtjeimet, elfelejtettem a szavakat, annak ellenére, hogy tudtam mit akarok írni. Ez egy írónak nagyon ijesztő tud lenni. Ekkor készült 25 novella, amiket ki is adtunk. Ezekkel a kisebb szösszenetekkel, mintha magamnak adtam volna gyakorló feladatokat. Nem kellett nagy történetben gondolkodnom, szép lassan vissza is tértek a szavak. Azt gondolom, hogy ilyen esetben ne a pánik és a befordulás legyen az első lépés. Ebből nagyon nehéz kijönni, mintha az ember depressziós lenne. Emellett volt olyan is, hogy régi történeteket vettem elő, amik beindították a fantáziámat és nem a legelejéről kellett kezdenem egy könyvet. Ezzel elindult a kifelé vezető út a válságból.

 

Barna Evelin: Könnyen kipattan a fejedből a történet? Használsz vázlatokat?

Anne L. Green: Ez egy különös dolog, mert változó. Azt gondolom, hogy az írók a valóságból merítenek. Vagy ténylegesen találkozom azokkal a problémákkal, amik a könyveimben megjelennek, vagy már egy meglévő sztoriból merítem át egy mellékszereplő problémáját és abból lesz a következő könyv. Szinte mindegyik könyvem kapcsolódik egymáshoz, két főszereplőm van és mellettük rengeteg mellékszereplő. A mellékszereplők közül, ha van olyan, akit nagyon megszeretnek az olvasók, vagy én magam nem tudok elszakadnak egytől, akkor átteszem főszerepbe és megírom az ő történetét. Ez azért jó, mert az olvasók szeretnek a régi kedvencekkel találkozni és akaratlanul belecsöppennek a régi történetbe. Egyébként érdekes, hogy én sosem használok vázlatokat, kizárólag a szereplőim nevét írom le előre, nehogy megváltoztassam őket véletlenül útközben.

 

Ha kíváncsi vagy, mi volt Anne L. Green életének legnagyobb válsága, ami miatt le is maradt a határidőről, tarts velünk a következő részben is, melyet ezen a linken találsz!

 

Anne L. Green könyveit megtaláhatod ITT!

 

Az interjút készítette: Barna Evelin