Anne L. Green A szitakötős lány

Nektek mi a kedvednc Anne L. Green regényetek?

Olvasás vagy írás?
Életem első felét az olvasással töltöttem, de mára az írás köti le minden szabad percem. Ez az életem, a hobbim. Ha nem jelennének meg a műveim nyomtatásban, akkor is írnék, mert olyan a lelkemnek, mint egy szelep, amit olykor ki kell engedni.

 

Milyen állat lenne a „spirit-animal”-od?
Ez nem kérdés, csakis a szitakötő. (A környezetemben sokan hívnak a szitakötős lánynak.)

 

Introvertált vagy extrovertált személyiség vagy?
Az az író vagyok, aki az extroveltált típusba tartozik. Inkább a külvilág felé fordulók táborát erősítem, akik akkor érzik jól magukat, ha minél több inger éri őket... hiszen ebből merítem az ihletet.

 

Mit tartasz a legnagyobb sikerednek?
Azt hiszem az embert, akivé váltam. A nőt, akivé lettem, az anyát, akivé a kislányom formált, azt a barátot, akinek az igaz barátaim tartanak, azt az írót, akit az olvasóim szeretnek bennem, és azt az embert, akivel nyugodt lelkiismerettel együtt tudok élni.

 

Mi lehettél előző életeben?
Ez egy olyan kérdés, ami sokakat foglalkoztat, de mindannyiunk előtt rejtve marad. Talán nem is véletlen. De ha tippelnem kellene, egy madár lehettem. Imádtam szárnyalni, de a tollat ebben az életemben másként hasznosítom. És hogy milyen madár? Tuti, hogy kolibri. Most is 120%-on pörgök. (Ja és madarász a férjem!)

 

Ki a kedvenc íród és miért?
Nincs kedvenc íróm. Nagyon szeretek olvasni és vannak, akiknek a műveit sosem hagyom ki, de egyetlen kedvencet avatni nem lenne fair. Vannak történetek, melyek mély nyomott hagytak bennem és ez így van jól. Én sem arra vágyom, hogy a nevemre emlékezzenek, sokkal inkább arra a mondanivalóra, amit a történeteim által papírra vetek.

 

Mi az élet lényege, esszenciája?
Számomra az élet lényege, a fejlődés. Minden, ami történik velem és mindenki, akivel az utamon találkozom tanít nekem valamit. A legfontosabb és legnehezebb észrevenni, hogy mit és hogyan. Ám ha a jó úton haladunk, nemcsak akadályokba ütközünk, hanem segítőket is lelünk magunk mellé.

 

Ha tehetnéd a múltba utaznál vissza vagy előre a jövőbe?
Sosem foglalkozom a jövővel. Ám volt idő, amikor sokat töprengtem a múlton, de mára a jelen pillanatait szeretném megélni, legyen az jó, vagy rossz, mert nem tudom van-e holnapom. Az aktuális perc a fontos és azok, aki most mellettem vannak.

 

Ha nem író lennél mivel foglalkoznál?
Ezen sokat töprengtem tiniként, de ma már nem. A végzetségem szerint közgazdász logisztikus vagyok ugyan, de mára világossá vált számomra, én nem lehettem más csakis író. Ha tudatosan nem is készültem erre a pályára, örülök, hogy követtem az ösztöneim és azzá váltam.

 

Főzöl vagy rendelsz?
Az az igazság, hogy tipikus író vagyok. Az életem bizonyos területein igyekszem megfeszített tempóval a maximumot nyújtani, de vannak gyengéim, ahol széthullok és az a házimunka. Fontos a családdal töltött idő, a barátaim, az olvasóim, az írás és a munkám, így erre nem mindig marad időm, habár tudok sütni-főzni. Mégis legtöbbször rendelek, ám vannak esetek, amikor az ebéd házhoz jön rendelés nélkül is, mert akadnak jótét lelkek, angyalok, akik gondoskodnak rólam.

 

Mi lenne a szuperképességed ha választhatnál és miért?
Ez érdekes kérdés. Sosem gondolkodtam még ezen, de két dolog jut eszembe. Az egyik, hogy szeretném uralni az időt. Jó lenne olykor egy-egy pillanatot elnyújtani. Illetve szeretném, ha eltörölhetném az emberi gonoszságot, irigységet, rosszindulatot. Olyan jó lenne, ha nem kellene hátsó szándékot sejtenünk minden emberről, aki hozzánk, felénk fordul.

 

Kávé vagy tea?
Habár nagy kedvenc a bodzás-citromos tea, mégis inkább kávé párti vagyok, de nem iszom tisztán, feketén. Szigorúan növényi tejjel és mézzel fogyasztom, de abból akár az olaszok, naponta többet is.

 

Kedvet kaptál az írónő egy regényéhez? Ide kattintva megtalálod az összeset!

 

Wermeser Lívia írása