„A könyvnek a filmnél sokkal több rétege van, szórakoztató és olvasmányos” - Interjú Gömöri Péterrel, a Szegény párák fordítójával
Jórgosz Lánthimosz hatalmas sikert aratott filmjének köszönhetően a világ megismerhette Alasdair Gray a kortárs irodalmi szféra által eddig méltatlanul mellőzött regényét, a Szegény párákat. A könyv végre magyarul is megjelenik 2024. július 29-én az Álomgyár kiadó gondozásában. A film és a könyv közötti különbségekről és hasonlóságokról, valamint a fordítás nehézségeiről kérdeztük Gömöri Pétert, a könyv egyik fordítóját.
Úgy hallottam, a könyv lefordítása eléggé embert próbáló feladat volt. Ez mit takar pontosan, milyen kihívások merültek fel a munka során?
Gömöri Péter: Alasdair Gray egy rendkívül tájékozott, olvasott, művelt ember, hihetetlen arzenállal dolgozik. Egy átlagos krimi vagy szépirodalmi mű lefordításával egy nap alatt 6-8-10 oldalt lehet haladni, ha reggeltől estig csinálja az ember. Ennél a könyvnél nagyon boldog voltam, ha kettő összejött. Még azt is szótárazni kellett, amit amúgy az ember ismer, folyton résen kellett lenni, ha felbukkan valamilyen bibliai vagy más idézet, amiről csak sejtem, hogy ez nem egészen csak úgy magától jött, hanem valahonnan vette az író. Ráadásul “pihenésképpen” olyanokat tesz, hogy a Hamlet mintájára írja a szöveget. Főhősnőnk azzal szórakozik, mikor már egy kicsit jobb állapotban van az agya, hogy a Hamlet első felvonásának mintájára ír levelet a férjének.
Nem tudom, hogy fordítottam-e már bármit, ami ennyi odafigyelést igényel. Mindezt a kiadónál is észrevették, épp azért kaptam meg a könyv másik felét Moldova Júliától. Április elején az volt a célkitűzés, hogy legyen kész a júniusi könyvhétre, aztán valaki beleolvasott, és rájött, hogy nemhogy a könyvhétre, de szeptemberre sem lesz meg, ha csak egy ember dolgozik rajta. Körülbelül mindössze 360 oldal, de iszonyatosan igényes szöveg. A fordítás nehézsége abban rejlik, hogy tele van bújtatott jelentésekkel, idézetekkel, amelyekről persze nincs lábjegyzet, hogy kérem szépen, én ezt a Jónás harmadik könyvéből vettem! Egyszerűen csak gyanús, hogy ez nagyon biblikusan cseng, és a Google-ből kiderül, hogy valóban a Bibliából van.
Érdemes elolvasni a könyvet annak is, aki már látta a filmet? Ha igen, miért?
G. P.: A film értelemszerűen kivonatol - szerintem egyébként zseniális. A különbség az, hogy a könyv sokkal részletesebb, mint a mozi, viszont végtelenül szórakoztató és olvasmányos. Ahhoz képest, hogy milyen nehéz a szöveg, hihetetlenül jól lehet olvasni. Nem unalmas, nem túl tudományos, minden szempontból nagyon jó. És persze sokkal több rétege van, mint a filmnek. A film csak a fő szálra összpontosít, a könyvben viszont az ember nemcsak erről a fura Frankenstein-i történetről kap képet, hanem a komplett 19. század végéről: a mozgalmakról, a szüfrazsettekről, a politikai helyzetről, a gazdaságról, a vonatokról. Bár a helyszín London, a szerző skót, ezért rengeteg a skót utalás is.
A mozifilm egy női felszabadítás-történetként is értelmezhető. Ez kifejezetten az adaptáció sajátossága, vagy a könyvben is megjelenik ez az üzenet?
G. P.: Annak dacára, hogy a könyv a 19. században játszódik, abszolút 20. századi. A hangsúly valóban az emancipációs mozgalmakon, a társadalmi egyenlőségen van. Alasdair Gray egy hihetetlenül humanista felfogású író. A Szegény párák valójában egy fejlődésregény, amelyben a fejlődés a Frankenstein-i kísérlet által fel van gyorsítva. A 19. század végéig, sőt a 20. század elején is sok fejlődésregény született, amelyben egy ártatlan, tudatlan, jóhiszemű, naiv szereplőből lesz művelt ember. A főhősnőn kívül egyébként vannak még más ilyen hősök a regényben. A könyv nagyon sokrétű, irodalomtörténetileg komoly mű. Az már csak egy bónusz, hogy mellesleg olvasmányos és szórakoztató.
Vannak különbségek a film és a könyv konkrét cselekményében?
G. P.: A film lényegesen szerényebb történet. Vegyük a párizsi jelenetet: a filmben talán egy negyed óra az egész, a könyvben nagyjából három fejezet. Az író egyik erőssége a hihetetlen részletgazdagság. A regény leíró, mindenbe belemegy, de az alaptörténet ugyanaz. Ugyanakkor a regényben a társadalmi és a tudományos háttér is sokkal részletesebb és alaposabb, ennek dacára egy percig sem unalmas.
De van még egy különbség. A film annyira deprimáló, hogy sokan kimentek a moziból a vetítés közben. A könyv kíméletesebb: le van ugyan írva, hogy mit veszünk ki honnan, mégsincs meg az a fejbekólintó hatása, mint a filmnek. Persze ez azért van, mert az ember vizuális, és a vizuális inger mindig erősebb, mint bármi más. Alasdair Gray precíz, alapos ember, de soha nem nyomasztó.
Hová lehet besorolni műfajilag a Szegény párákat?
G. P.: Ez nívós irodalom. Ettől persze még szórakoztató, de nem egy “Juliska beleszeretett Pistikébe, aztán boldogan éltek” típusú regény. Science fiction-nek persze science fiction, de szerintem nem igazságos annak hívni, mert valójában egy gondolatkísérlet. Alasdair Gray egy játékos agyú író, aki elszórakozott egy ötlettel, de ez nem egy Frankenstein-parafrázis, hanem egy társadalomkritika az angol társadalom végtelen képmutatásáról, az osztályhierarchiáról. Aki akarja, az kihallja belőle, hogy bár az 1880-as években játszódik, nyugodtan játszódhatna az 1980-as években is. Alasdair Gray egy szociális érzelmű ember, aki utálja a társadalmi igazságtalanságokat, ezért van szüksége olyan főhősre, akinek szűz az agya, akinek nincsenek se társadalmi, se más előítéletei. Egy angolnál elképzelhetetlen, hogy nyersen beszéljen és kimondja, amit gondol, egy gyerek tökéletesen érintetlen, tehetséges agya viszont más. Szerintem az írónak ezért kellett ez a történet.
Alasdair Gray Szegény párák című könyve megrendelhető online.
