1. A nálunk használt torreádor szónak nincs helye Spanyolországban. Ha mégis elhangzik, az gúnyolódást rejt. Mindenkinek, aki a bikát rendszabályozza az arénában, a neve torero. Aki pedig a küzdelem során megvív az állattal és szabályos módon megöli, az a matador.
2. A matadorképzést általában legkésőbb tizennégy éves korban megkezdik. Míg régen a szegények egyik kiútja volt a nélkülözésből, mára híres matadorfamíliák gyermekei kerülnek előtérbe, hiszen ez a hivatás hírnévvel párosul. A képzésen résztvevők közül a legrátermettebbek akár már tizennégy évesen szemtől szembe kerülhetnek egy valódi fiatal bikával, és akár tizenhat évesen professzionálissá is válhatnak. Persze, ez korántsem ennyire egyszerű: 100 tanulóból átlagosan 5-6 főből lesz igazi matador. Az Arkansas Online cikkében érdekes fotókat is láthatunk a képzésről.
3. A matador név elnyeréséhez nem elég elvégezni a képzést. Csak azt az embert lehet hivatalosan így nevezni, aki a madridi Las Ventasban megöl egy bikát a fiesta szabályai szerint.
4. A matadornak mindig elegánsan kell mozdulnia az arénában. Nem ugorhat, nem szökellhet, és nem is futhat. Ha ezt teszi, azzal tehetségtelenségét bizonyítja.
5. Alig akad olyan matador, akit legalább egyszer ne öklelne fel a bika. A seb olykor felületes, máskor egy egész karriert tör ketté, a legrosszabb esetben pedig halálos. A matadorok a belső combon ütött sebtől félnek a legjobban. Ettől könnyen elvérezhetnek. Ha túl is élik, a lábuk sérülése kihat a karrierjükre. Az elmúlt három évszázadban összesen 534 számon tartott haláleset történt.
Borsa Brown A matador című, hamarosan megjelenő regénye mélyebb betekintést nyújt ebbe az érdekes hivatásba, amit az írónő a tőle megszokott szenvedélyes romantikával fűszerez. Ne maradj le, rendeld elő a Librinél kedvezményesen!