A visszafelé úton ultimátumot adtak: ha meg akarom menteni a bőrömet, el kell vezetnem őket Májsay tartózkodási helyére. Visszavittek a Margit körútra, és félholtra vertek. A kihallgatás vezetője, dr. Balassa Bálint főhadnagy ezután úgy döntött, hogy vége a nyomozásnak, nincs értelme tovább vesztegetni rám az időt. Magát kinevezte ügyésznek, az ott közreműködő csendőröket bíróságnak, és kimondták a halálos ítéletet. Egy székre nyomtak, és felvittek a harmadik emeleti cellámba, mert nemhogy járni, lábra állni sem tudtam…”

Horváth János lebilincselő életpályát futott be. Cecéről, a ma is mindössze 2500 lelkes mezőségi községből Budapestig. 1944-ben a diák ellenállási mozgalom tagjaként bebörtönzi a Gestapo, később papnak öltözve menekül Budapest utcán a nyilasok elől. Az 1945-ös választásokon – Angyalföldön – a Kisgazdapárt jelöltjeként legyőzi Kádár Jánost, de 1947-ben – mint a Magyar Testvéri Közösség tagját – koholt vádak alapján, az úgynevezett Mistéth-perben három év fél év börtönre ítélik. 1956 októberében a Magyar Forradalmi Gazdasági Tanács tagjaként vesz részt a gazdasági kormányzat felállításában, de a szovjetek visszatérését követőn előbb Bécsbe menekül, majd tovább az Egyesült Államokba. Itt végleg a tudomány mellé szegődik, és egyetemi tanárként megkezdi sok évtizedes tudományos pályáját… Életregényét olvasva ezt a csaknem százévnyi, gazdag életutat vele együtt járhatjuk végig.