Selma Lagerlöf regénye nem sokkal az első világháború kitörése előtt, 1916-ban íródott. A szívfacsaró történet egy agyonhajszolt földmunkás, Jan hányatott sorsát és fokozatos szellemi leépülését mutatja be. A férfit későn született, túláradó szeretettel övezett, ám végül szerencsétlenül elzüllött lánya löki a kegyetlen kényszerképzetek markába. Az eszelős öreg Portugália császárának hiszi magát, gyermekét, Klára-Csilla Arankát pedig hatalmas császárnénak képzeli. A meggyötört Jan lassacskán a falu bolondjává válik, aki „császári” bőrsüvegben, papírkitüntetésekkel mellén, képzelt udvartartásának bűvkörében lépdel tragikus sorsa felé.
A műben képzelet és valóság fonódik össze az északi népek babonás, rejtelmes mondáinak csodás köntösében.

Selma Lagerlöf a svéd irodalom kimagasló alakja, világszerte nemzedékről nemzedékre a legnépszerűbb szerzők egyike. Az 1909-ben „magasrendű idealizmusa, élénk képzelete és szellemi érzékenysége elismeréséül” irodalmi Nobel-díjjal jutalmazott írónő könyvei a hazai olvasóközönség előtt sem ismeretlenek. Leghíresebb műve, a Niels Holgersson csodálatos utazása a vadludakkal bárki számára kedves gyermekkori emlékként derenghet föl. A nevelő célú gyermekirodalom mellett a vallásos témák és a szociális érzékenység sem hiányoznak a remektollú írónő repertoárjából. Lagerlöf történeteiben a svéd vidék küzdelmes mindennapjaiba és a mesék színes világába kalauzolja az igényes szellemi táplálékra vágyó olvasót.