Temüdzsin, a Farkasok törzsének vezetője Dzsingisz kán néven lett minden mongolok kánja. Neki jutott a feladat, hogy a földkerekség legakaratosabb és legharciasabb törzseit egyesítse. Az a szándék vezette, hogy Mongólia kietlen pusztáinak és vad hegyeinek harcosaiból új nemzedéket kovácsoljon. Tisztában volt vele, hogy nagy feladat és véres küzdelem vár rá, és azzal is, ha győz, kontinensnyi terület népeit képes térdre kényszeríteni.

A hatalamas Kínai Birodalom erős gazdaságával és állig felfegyverzett katonáival évszázadokon keresztül távol tudta tartani falaitól a mongol harcosokat, akiknek nem volt más fegyverük, mint az íj, nem volt más segítségük, mint a ló, s nem bízhattak másban, mint a jég, az éhség és a halál földjén megtanult vasfegyelem.

A Kínai Birodalom szélén hatalmas kőfalak tornyosultak a mongol lovasok előtt. Dzsingisznek nem maradt más választása, mint megtörni az ősellenség erejét vagy megtapasztalni népe pusztulását és álmai szertefoszlását.

A nagy kán a cél elérése érdekében kibékítette egymással civakodó és versengő tábornokait, közvetítői szerepet vállalt hatalmaskodó fívérei között, s legyűrte a saját fiaival szemben fel-fellobbanó indulatait. Dzsingisz ifjú harcos korában érdemelte ki a parancsnoki tisztet. Most azonban népét kellett hatalmassá és legyőzhetetlenné tenni.