Az átlátszó kezek

„A tenger ismét lomha lett, mint előző este. Ha a vizet csapkodtuk, vagy a kezünkkel eveztünk, különös, fluoreszkáló pontocskák csillantak fel, mintha a test mozdulatai tűzcsíkokat hagynának a vízben. Időnként erőt vettem magamon, és egy-két méterre lemerültem, mert ez a csillámjáték teljesen elbűvölt. Úgy tűnt, mintha a tenger fenekén csillagok ragyognának. Egyszer sikerül hosszabb időre a víz alatt maradnom. Nem éreztem, hogy szükségem lenne levegőre, sőt a tüdőmben elég oxigén volt ahhoz, hogy körbeúszak. Akkor egy pillanatra elaludhattam.”