Több mint tíz éve nem éreztem a csokoládé ízét.Most sétálok az utcán, és közben Kit Katet ropogtatok Ha az elvesztegetett évekre gondolok, az egyedül töltött estékre,az elmaradt barátokra, a közös evészetek jó hangulatáraés örömére, az összes elmulasztott étkezésre, hihetetlenszomorúság fog el. Az anorexia a fiatalok játéka, és nekemmár se idõm, se energiám nincs tovább játszani. 32 éves korában Emma Woolf eltökélte, hogy szembenéz élete legnagyobb kihívásával: legyõzi éhezésfüggõségét, az evéskontrollt, azaz végleg kigyógyul az anorexiából. Miután találkozott álmai férfijával, akivel közös jövõt és gyermeket terveztek, úgy döntött, itt az idõ, hogy véget vessen az éhezésnek és elkezdjen élni. És ha ez nem lett volna elég indíttatás, Emma beleegyezett, hogy a The Times hasábjain hétrõl hétre beszámoljon az elért haladásról. Az Egy alma per nap lenyûgözõ és életigenlõ emlékirat a szeretetrõl és a gyógyulásról. Megkapó vallomás. Hol szívet melengetõ, hol szívbe markoló,de végsõ soron reményt sugároz. Az anorexiából kifelé tartóEmma Woolf megindító és mélyen személyes beszámolójaszámos olyan embernek ad reményt, aki ennek az iszonyatosbetegségnek a csapdájában vergõdik.Susan Ringwood, a Beat magazin kiadási igazgatója