Mind illetlen versezet,s ládd, mégsem ledér dalok.
Weöres Sándor  máig a legkisebbeknek szóló csengő-bongó verseiről ismert, igazi  próteuszi költő volt, aki minden hangnemben és versformában képes volt  ugyanolyan remekműveket alkotni. A sorból természetesen a pajzán, főként  a népköltészeti rigmusok modorában írt versikék, sikamlós szonettek és  epigrammák sem maradhattak ki. A 2001-ben először kéziratos hasonmás  kiadásban megjelent Weöres-kötetben a magyar néphagyományok mellett  remekül megférnek az antik költészeti formák is, hiszen az ókori görögök  a kötet címét adó Priapos személyében a termékenység istenét  tisztelték: kertjeikben a férfitermékenység buzdítására előszeretettek  állították föl karó alakú faszobrait. Az 1950 őszén lejegyzett 40 vers a  politikai cenzúra időszakára esett, sokáig a kutatók sem tudtak  létezéséről.  
Az erotikus versgyűjteményt Orosz István készített különleges rajzokat.