Vörösmarty Mihály (1800 - 1855) - a reformkor legnagyobb költõje és irodalmi vezére. Szegény nemesi családból született. Tizenhét éves korától kezdve magának kellett gondoskodnia megélhetésérõl és tanulmányai költségérõl. Kilenc évig nevelõsködött egy nagybirtokos családnál, közben jogot tanult, ügyvédi vizsgát tett. 1825-ben kiadta a honfoglalásról írt hatalmas eposzát, a Zalán futását. Költeményével, amely Árpád és népe példájával akarta tettre serkenteni a nemzetet, nagy sikert aratott a nemesség körében. Ettõl fogva az irodalomnak élt, nemsokára õ szerkesztette a legjelentõsebb pesti folyóiratokat, körülötte tömörültek a haladó írók. A politikában Kossuth híve volt, a szabadságharc alatt is kitartott mellette. Világos után egy ideig bujdosni kényszerült. Nemzete sorsán kétségbeesve, zavart lélekkel halt meg. - Irodalmi munkássága sokoldalú: lírai verseket, elbeszélõ költeményeket, drámákat, elbeszéléseket és tanulmányokat írt, sokat fordított. Lírájának darabjai híven mutatják költészete sokszínûségét: a feudális világból való kiábrándulását, szabadságvágyát, az emberiség megjavulásába vetett hitét, szerelmének õszinteségét és mélységét, s azt, hogy népies dalai, életképei mintegy Petõfi életmûvét készítették elõ.