1748-ban összefogtak a németek, a szerbek, a magyarok, a zsidók, az örmények meg a többi itt élõ nemzetség, összekaparták megspórolt pénzüket, bankkölcsönt vettek fel, és a tömérdek bankóval Bécsbe utaztak, hogy Mária Terézia császárnõtõl megvásárolják a szabad királyi város címet. A császárnõ megkérdezte, mi a neve a városuknak, mire az alapító atyák töredelmesen bevallották, hogy nincs neve. Felkérték õfelségét, legyen városuk keresztanyja. A császárnõ elõvette aranypennáját, és gyöngybetûkkel írta a latin nyelvû alapító okiratra: Legyen a neve Neoplanta, és minden nép nevezze saját nyelvén. Éljenek békében, szeressék egymást, ez a soknemzetiségû város legyen példája a különbözõ nációk békés egymás mellett élésének. Eltelt több mint 250 év. Neoplanta azaz Újvidék népei azóta folyamatosan gyilkolják egymást. A magyar írónak mindezekrõl Lazo Pavletiæ szerb fiákeres mesél.