Fieldingnek kevesen hódoltak tiszta szívvel az elmúlt két évszázadban. Mûveivel halála után is számtalan ellenséget szerzett magának. S ami még különösebb: követõi irigyelték a legsóvárabban.
Talán nem is a tehetsége korának levegõje, lehetõségei és illúziói után vágyakoztak utódai vagy csodálói: Scott, Thackeray, Dickens, Bernard Shaw, vagy a mi Szabó Dezsõnk. A polgárság írói soha többé nem szemlélhették oly napfényes derûvel az életet, mint Fielding. Sohasem szólhattak ki a regénybõl azzal a kedves közvetlenséggel, amellyel Fielding. Hõseiket se ábrázolhatták már bátornak, gyõzedelmesnek. Mert õk a polgári korszak hanyatlásának voltak áldozatai és tanúi. Fielding, a szerencse fia, azonban ott volt az új rend alapjainak lerakásánál.