Az olvasás trónfosztása? (e-könyv)

„A könyv – és vele az olvasás – hamar meghódította Európát. Gutenberg idejében még nagyon kevesen tudtak írni-olvasni, ehhez képest röpke három évszázad múltán valóságos olvasási láz lett úrrá, fõleg a francia és az angliai városlakókon. A más országokból jött utazók nem gyõztek álmélkodni azon, hogy nemcsak az úri osztály tagjai, de a munkások, cselédlányok is egyfolytában olvasnak. ’Párizsban mindenki olvas… Mindenki – fõként a nõk – könyvet hord magával. Olvasnak a kocsiban, séta közben, a színházban az elõadás szünetében, a kávéházban, a fürdõben. A boltokban nõk, gyermekek, segédek, tanoncok egyaránt olvasnak. Vasárnap a férfiak házuk ajtaja elõtt olvasnak, a lakájok a hátsó ülésen, a kocsis a fogaton, a katonák õrállás közben…’- áll egy korabeli beszámolóban. Nem ismerõs valahonnan ez az utcakép? Mindenki, mindenütt lehajtott fejjel böngészi a kezében tartott… – nem, most nem a könyvet, hanem a PDA-t, mobilt, „okostelefont”, amelynek a képernyõjén elmélyülten böngészi az üzeneteit, az elektronikus leveleit –, vagy netán könyvet olvas éppen?” Az egyetemi oktató szerzõ három tanulmánya az olvasás jelenét és jövõjét elemzi. Az e-könyv helyzetét a nyomtatott kultúra fejlõdési állomásaként, nem zsákutcájaként értelmezi. Ám, mint írja: „Vannak-e érvényes válaszok? Sajnos, nem tudom.” Majd így folytatódik az írás:  „Csak azt tudom, hogy parancsoló szükségszerûség a nemzeti kulturális örökséggel – köztük a szépirodalmi mûvekkel – megjelenni a világhálón. Aki ott nincs jelen, az a jövõ számára elvész. Tehát, ha fenn akarjuk tartani gyönyörû anyanyelvünket, minden erõnkkel azon kell dolgoznunk, hogy minél több mû, minél kiválóbb minõségben, minél mívesebb környezetben jelenjék meg az interneten. Ha ezt a hármas követelményt egyszerre tudjuk teljesíteni, nem éltünk hiába.”