Tormay Cécile (Budapest, 1876. október 8. Mátraháza, 1937. április 2.) írónõ, mûfordító. Középnemesi családba született. Tanulmányai magántanulóként végezte. Német, olasz, francia, angol és latin nyelven eredetiben tanulmányozta a világirodalmat.
19001914 közötti külföldi utazásai nemzetközi ismertségét elõsegítették.
1899-ben írta az Apródszerelem, 1905-ben az Apró bûnök címû mûveit. Elsõ sikeres regénye az Emberek a kövek közt (1911), melyben a kisemberek életét ábrázolta.
1914-ben írt A Régi ház címû családregényében, a biedermeier kori Pestet jeleníti meg. Ezzel a regényével a Magyar Tudományos Akadémia irodalmi díját nyerte el.
1918. október 31-étõl 1919. augusztus 8-áig terjedõ idõszakról szól a Bujdosó könyv (192122) regénye.
1923-tól haláláig szerkesztette a Napkelet címû folyóiratot.
Az 191819 évek fordulóján létrehozta a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége nevû szervezetet.
1930-ban a Corvin-koszorú tulajdonosa lett.
1935-ben a Népszövetség Szellemi Együttmûködés Nemzetközi Bizottságába választották.
1936-ban, 1937-ben Nobel-díjra jelölték.
Több nyelvre lefordítva világsikert arattak regényei, elbeszélései.
További mûvei: A virágok városa (1935), Szirének hazája (1935), a Csallóközi hattyú (1933), a A túlsó parton (1934), A fehér barát (1939).