Tömpe István kormánybiztos, pénzügyminiszter-helyettes, bankelnök és MÁV-elnök is volt. Családtörténetként és memoárként is olvasható könyvében a politikai és gazdasági rendszerek törvényszerû bukásának történetét családja, valamint saját személyes történetén keresztül éli meg és írja le.
A Tömpe család neve sok szálon kötõdik a huszadik századi magyar politikatörténetet meghatározó eseményekhez. A család férfitagjai, a szerzõ apja és testvérei a köztársaságiak oldalán harcoltak a spanyol polgárháborúban, közülük késõbb az egyik testvér titokzatos körülmények között tûnik el végleg. A családban az õ sorsát a mai napig titkos dél-amerikai küldetéshez kötik. A Rákosi-érát követõ idõszakban, még a puha diktatúra kezdetén a másik testvér a szerzõre gyerekkorában nagy hatást gyakorló nagybátyja kémkedés gyanújába keveredik, és a Vörösmarty téri irodaházban fegyverrel vet véget életének.
A történelem során a család valamennyi tagja közéleti szerepet is vállalva ugyan megússza Rákosi diktatúráját, Kádár János, ha el is fogadja õket, különösebb bizalmi szerepet õ sem szán nekik a pártban. A szerzõnek, Tömpe Istvánnak sem. A több nyelvet beszélõ, külföldön tapasztalatot szerzõ, nemzetközi szinten is jegyzet gazdasági szakembert, ám de reformer gondolkodású, kritikus szemléletû pártpolitikust mégsem engedheti túl közel magához a párt.
A rendszerváltás azonban kezdetben legalábbis úgy tûnik meghozza Tömpe István számára a képességeinek megfelelõ lehetõséget, és a gazdasági rendszerváltók egyik kulcsfigurája lehet. A külföldet, elsõsorban a privatizációban érdekelt nyugati országokat bejáró-kijáró gazdaságpolitikus miniszterhelyettes, az Állami Privatizációs és Vagyonkezelõ RT egyik elsõ igazgatója lesz, akkor, amikor a közvélemény akárcsak ma a nemzeti vagyon széthordásáról, az ország kiárusításáról beszél. 1996 és 1998 között a MAV Rt elnöke, majd a MÁV Start igazgatósági tagja.