A sötét világ (e-könyv)

Tolnai – eredeti nevén Hagymássy – Lajos író, publicista, 1837-ben született. A modern magyar irodalom egyik elõhírnöke. Elemi iskoláit Gyönkön, a középiskolát Nagykõrösön végezte, ahol négy évig Arany János tanítványa volt. Tanulmányai befejezése után a pesti református fõgimnázium latin és görög irodalomnak tanára lett. A Kisfaludy-társaság 1866-ban választotta be tagjai sorába. 1868-ban Marosvásárhelyre hívták meg lelkésznek, hol Erdély c. szépirodalmi lapjával a fõváros figyelmét is maga felé tudta terelni. Munkáival temérdek sok ellenséget szerzett magának# ezért érthetõ, hogy sokáig nem tudott megfelelõ álláshoz jutni, mely küzdelmes életét valamivel kényelmesebbé tette volna. Bámulatos tevékenységet fejtett ki az irodalom terén cikkeivel, tárcáival# volt idõ, mikor egyszerre három regényét közölték a lapok. Végre 1889-ben a fõváros szolgálatába jutott, elõbb mint óraadó, majd mint rendes, s igazgatótanár a IX. kerületi polgári iskolánál. Sokféle próbálkozása közül, mellyel új irányt akart szabni irodalmunkban, kiváló nevezetességû Irodalom címû kritikai hetilapja (1887), melyet saját költségén adott ki és jórészt maga írta. 1902. március 19-én érte a halál Budapesten. A sötét világ önéletrajzi regény. A mûfaj indokolja az indulatok líraiságát, a magyarázkodást. Magamagáról beszél, de úgy, hogy sok érdekeset mond el azokról az évtizedekrõl, amelyeknek nemcsak tanúja, hanem indulatos harcosa is volt. Tolnai Sötét világa nem derûs sétalovaglás a metaforák erdejében, az érzelmek sík és viruló mezején. Tolnai látásmódja pesszimista, szenvedélyes, a mélyen fekvõ rétegere irányul, nyomott idõ uralja a kedély egét, ellenséges, tövises, sáros vidék. Holott a 20. századot átélt ember számára a Monarchia, az elsõ világháború elõtti idõk szinte idillinek tûnnek ahhoz képest, amit átéltünk itt a Kárpát-medencében az utóbbi hatvan-hetven-nyolcvan esztendõben. A sötét világban a 19. század magyar irodalmának (a kiegyezés utáni felemás modernizáció) sajátosan értelmezett világa tárul fel az egyéni sors keserûségén, kudarcain és megpróbáltatásain keresztül. A szerzõ messze ívben elkerüli az adomát. Megaláztatások során buktat bennünket is keresztül, könnyen megutálnók talán azt a régi, Bernády György polgármester elõtti erdélyi kisvárost, ha történetesen nem oda születünk, nem odajárunk iskolába-egyetemre, ha nem amott dolgozunk, ha nem tudnók, hogy azért derék emberek is éltek falai között, a Vártemplom árnyékában egykor s még talán ma is.