A regény középpontjában látszólag egy rövid házasság története áll. 1946-ban Lõte Józsi vegyészmérnök, régi, illegális kommunista feleségül veszi hajdani szerelmét, Szûcs Dóri grafikust. A két ellenkezõ természetû ember házassága bár szeretik egymást pár év alatt válságba kerül. Dóri egy ideig a maga módján alkalmazkodni próbál férjéhez, 1949-re azonban elbizonytalanodik, s túlbuzgóságban megnyilvánuló félelme egész környezetével, még férjével is szembefordítja. A történet alakjainak alapos megismertetéséhez az író a múlt különbözõ rétegeit idézi fel, elsõsorban Dóri gyermekkorát, a bûvös kört, a Szûcs család különös és vonzó légkörét, majd az idõsebb Szûcs leánynak, a gyönyörû Vilmának a házasságát, azután a túl érzékeny Dóri életének szeszélyes fordulatait. A múlt szuggesztív erejû megjelenítése érthetõvé teszi a házassági válságnak a jellemek különbségébõl származó legapróbb tüneteit is, s ugyanakkor rendkívüli mértékben kitágítja a történetet. A házassági válság rajza tehát szinte észrevétlenül a Szûcs család regényévé szélesül, egymásba fonódó vagy egymástól távolodó emberi sorsok gazdag, eleven áradatává, amelynek sodra ellenállhatatlanul magával ragadja az olvasót.