Boér Zsófi akit a Körülményes ifjúság és a Tû a lemezen címû regényekbõl már megismerhettünk és megszerethettünk népszerû újságíró lett. Egy novellás kötete is megjelent, de közben eltelt kilenc év, s a hirtelen jött írói sikernek nem következett be elképzelt folytatása, ötletszülte kis írásokra pazarolva tehetségét, máról holnapra él egyre keserûbb közérzettel, egyre bizonytalanabbul. Lázadása csupa dac, csupa esztelenség, csupa pótcselekvés. Ekkor ismerkedik meg Pálos Andris íróval, aki életét igazi tartalommal ajándékozza meg. A történelmi-politikai események azonban kegyetlenül próbára teszik Zsófi hûségét, emberségét. Világra döbbenésében gyanútlan apolitikussága szertefoszlik, választani kell a meghunyászkodó lemondás és a tudatos cselekvés között. Ez az igazi erõpróba Zsófi legnemesebb tulajdonságait hozza felszínre. A párjáért vívott harcban egyre több ember sorsába kapcsolódik az õ sorsa is, s ezek az évek az igazi írói teljesítmény, az elsõ regény évei is lesznek. Pálos Andrist lágerbe hurcolják, Boér Zsófi mégis visszavárja, mert úgy érzi, a benne rejlõ erõnek le kell gyõznie a halált. Az önéletrajzi elemekbõl felépített regény, az írónõ kitûnõ arányérzékét, típusteremtõ készségét igazolva, a korabeli magyar értelmiség hiteles rajzát adja.