Testbeszéd

„…minden gesztust abban az összefüggésben kell szemlélni, amelyben éppen előfordul. Ha például hideg téli napon szorosan összefont karral, keresztbe tett lábbal és leszegett állal ül valaki a buszállomáson, az valószínűleg fázik, nem pedig védekező pózt vett fel. Ha azonban az illető ugyanezekkel a gesztusokkal élne, mialatt a vele szemben ülő ember valamilyen ötletet, terméket próbál eladni vagy valamilyen szolgáltatást kínál fel neki, helyesen értelmeznénk úgy, hogy nemlegesen vagy védekezőn viszonyul a helyzethez.”

Ha a kisgyerek hazudik, a szája elé teszi a kezét, így próbálja megakadályozni a hamis szavak kijövetelét. Ha valamit nem akar hallani, befogja a fülét. Amikor valami nem tetszőt lát, eltakarja a szemét. Ahogy az ember idősebb lesz, ezek a gesztusok kevésbé feltűnővé alakulnak át, de még mindig felfedezhetők. A gesztusok, testünknek ezek a jobbára öntudatlan megnyilvánulásai többet – sőt gyakran igazabbat – mondanak rólunk, mint kimondott szavaink. Egyebek mellett ezen a felismerésen alapul a ma már világhírű szerző, Allan Pease először 1981-ben, azóta világszerte számtalan kiadásban megjelent Testbeszéd című könyve.

Magunk és mások cselekedeteinek tudatos megfigyelése a legcélravezetőbb módszer arra, hogy jobban megértsük az ember kommunikációs módszereit – írja a szerző, aki az élet legkülönbözőbb területein – a gyermekneveléstől az udvarláson át az üzletkötésig – jól hasznosítható ismeretekkel ruházza fel figyelmes olvasóját.