Tényleg nincs ingyenebéd?

„Ahhoz, hogy a mészáros, a pék, a sörfőző dolgozni mehessen, Adam Smith idejében a feleségek, anyák vagy nővérek órákat, napokat töltöttek a gyerekek nevelésével, a ház rendben tartásával, az étel megfőzésével, a ruhák mosásával, a könnyek fölszárításával, a szomszédokkal való civakodással. Bárhonnan nézzünk is a piacra, az mindig egy másik gazdaságra épül. Egy olyan gazdaságra, amiről ritkán beszélünk.Az a tizenegy éves kislány, aki minden reggel tizenöt kilométert gyalogol, hogy fát gyűjtsön a családjának, komoly szerepet játszik abban, hogy az ország képes legyen fejlődni. De az ő munkáját nem ismerik el. A kislány láthatatlan a gazdasági statisztikákban. A GDP kiszámításába – ami egy ország teljes gazdasági aktivitását méri – nem számít bele. Amit ő csinál, azt nem tekintik fontosnak. Nem járul hozzá a növekedéshez. Gyerekeket szülni és felnevelni, kertet művelni, ételt főzni, megfejni a család tehenét, ruhákat varrni a rokonoknak vagy Adam Smith gondját viselni, hogy megírhassa a Nemzetek gazdagságát – a sztenderd gazdasági modellekben egyiket sem tekintik »produktív tevékenységnek«."A »láthatatlan kézen« túl ott van a »láthatatlan nem«." Valamikor régen, amikor a klasszikus közgazdaságtan épphogy csak szárba szökkent, a gondolkodók úgy vélték, az ember alapvetően önző lény: amit tesz, a saját boldogulásáért teszi. Azért járunk dolgozni és azért adjuk kölcsön a fűnyírónkat a szomszédunknak, mert az valamiféleképpen az érdekeinket szolgálja. De valóban így működünk?Aligha. Azonban az évszázados gyakorlat azt verte mindannyiunk fejébe, hogy minden más tényezőt – a gondoskodást, az önzetlenséget, a szeretetet – hagyjunk figyelmen kívül. Ennek a gondolkodásmódnak pedig a nők a legnagyobb vesztesei. A nők, akik a legtöbb gondoskodó munkát végzik, ápolják a betegeket és az időseket, ellátják a háztartások körüli teendőket és felnevelik a gyerekeket.Katrine Marçal szerint itt az idő, hogy változtassunk ezen. Nem mindennapi könyvében átfogó képet nyújt a közgazdaságtan történetéről, leleplezi az azt övező mítoszokat, és megmutatja, hogyan fektethetnénk le egy emberibb, igazságosabb társadalmi rendszer alapjait...Mindennek a kulcsa pedig az, hogy ezúttal nem feledkezünk meg a nőkről. „Rendkívül okos, ugyanakkor humoros és olvasmányos könyv a közgazdaságtanról, a pénzről és a nőkről."Margaret Atwood KATRINE MARÇAL (1983) író, publicista, a svéd Dagens Nyheter napilap munkatársa. Gazdasági újságíróként a világ számos vezető szakemberével készített interjút, egyes videói a YouTube-on milliós nézettséget értek el. A legrangosabb felsőoktatási intézményekben tartott előadásokat az innovációk területén érvényesülő női szempontokról, illetve a nők szerepéről napjaink gazdaságában. Marçal első könyve, a Tényleg nincs ingyenebéd? eddig több mint húsz nyelven jelent meg, és 2015-ben felkerült a The Guardian listájára az év legfontosabb könyvei közé. A szerző Angliában él férjével és három gyerekével.