A dunántúli magyar élet jó ismerõje Tatay Sándor, õ maga is dunántúli, ott született, ott is él az év nagyobb részében, mindmáig.
Egyébként világlátott ember, ifjúságának kalandos éveiben, megszakítva egyetemi tanulmányait, bejárta gyalog Európa jó részét. Volt alkalmi munkás, gyári munkás és tisztviselõ. Az élet ilyen közvetlen közelébõl ismerte meg az itthoni tájakat is, de legfõképp szûkebb hazáját: a badacsonyi szõlõhegyek vidékét. Külön kis világ ez. Az idegen, ha ebbe belepottyan, sokáig esetlenkedhet, míg végre feltalálja magát.
Ilyen kalandos-kockázatos utat tesz meg a regény fõhõse is, a híres zeneszerzõ, aki a varázslatos táj bûvöletébe esve, egy hegytetõre telepített, elhanyagolt szõlõt vásárol meg, a lehetõségeken elandalodva, s vakmerõ reményekkel telve még házat is tervez rá. S bár sokszor pórul jár megéri neki. Bohózatba illõ, tragikomikus jelenetek során át ismerkedik a táj jellegzetességeivel s nem mindennapi alakjaival, borpincék hûvösében borozgatva, vagy csak úgy futólag nagyokat húzva a teli kancsóból