Milyen állambiztonsági kockázatokat rejtett magában egy futball-világbajnokság? Vajon miért volt olyan fontos a titkosszolgálat számára Puskás, hogy még a hatvanas évek végén is érkeztek róla jelentések? Valóban kiváltságos klubként kezelte a rendszer Kádár kedvenc csapatát, a Vasast? A politikai rendõrség szempontjából miért voltak kiemelten veszélyesek a Ferencváros mérkõzései? És vajon mi igaz abból, hogy a magyar válogatott nem nyerhetett a Szovjetunió ellen? És egyáltalán: miért érdekelte mindez az állambiztonságot?
TAKÁCS TIBOR könyvébõl kiderül, hogy a sport, így a futball egyre fokozódó állambiztonsági ellenõrzését mindenekelõtt a kiszélesedõ nemzetközi kapcsolatok indokolták, de egyes sportvezetõket, játékosokat és szurkolókat is folyamatosan megfigyelés alatt tartottak. Ezzel együtt a kádári politikai rendõrség olykor maga sem tudta pontosan, mi dolga a labdarúgás körül ilyenkor aztán mûködésbe lépett az állambiztonsági paranoia, amely egy egyszerû szurkolói megnyilvánulásban is ellenséges tevékenységet szimatolt.
A történész arra vállalkozik, hogy bemutassa: milyen tevékenységet végzett a Kádár-korszak állambiztonsága a legnagyobb tömegeket vonzó tömegsport, a labdarúgás körül. Futball és állambiztonság kapcsolatáról különbözõ, néha párhuzamosan futó, olykor egymást metszõ történeteken keresztül ad átfogó képet, miközben felvázolja az 1956 utáni állami sportirányítási rendszer és a politikai rendõrség mûködésének fõbb vonásait és jellemzõit is.
TAKÁCS TIBOR Nyíregyházán született 1974-ben. A Kossuth Lajos Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán diplomázott 1997-ben. Ezt követõen doktori ösztöndíjas volt, majd a nyíregyházi levéltárban dolgozott. 2002-tõl a Történeti Hivatal, illetve utódintézménye, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára munkatársa. 2005-ben a Debreceni Egyetemen doktori címet szerzett. Fõ kutatási területe az 1945 utáni magyar történelem, különös tekintettel a politikai rendõrség mûködésére.
