Barabás Miklós (1810-1898) Barabás Miklós a magyar reformkor jelképpé magasztosult festõje. Õ volt az elsõ, aki mûvészi tevékenységével kivívta a társadalom tiszteletét és elismerését, és ezzel az egész magyar mûvészetnek nagy szolgálatot tett. Elszegényedett középnemesi székely família sarja, iskoláit a nagyenyedi kollégiumban végezte. A híres intézmény falai között kapott nevelés eredménye volt az a kulturált, elhivatottságot sugárzó magatartása, amely késõbb oly vonzóvá tette személyiségét a magyar szellemi élet vezetõi elõtt. Nagyszebenben tanult rajzolni, s elsõ mestere Neuhauser Ferenc festõ volt. A rajztanulás mellett a Brukenthal-palota képtárában nagymestereket másolt. Tehetsége korán megnyilatkozott, és mikor portrérajzaival megkereste az utazás költségeit mivel ösztöndíjat szereznie nem sikerült , elindult Bécsbe, a Képzõmûvészeti Akadémiára. A császárváros pezsgõ mûvészeti életébe hamar beilleszkedett, és itt ismerkedett meg többek között id. Markó Károllyal, akivel életre szóló barátságot kötött. Az akadémiai órákon elsõsorban rajzkészségét fejlesztette, a császári képtárban pedig klasszikus mestereket tanulmányozott, és mind ezeket, mind nagynevû kortársait másolta is. Arcképmegrendelése is adódott, amellyel megélhetésének költségeit pótolta ki. Mindezt önéletrajzából tudjuk, mert bécsi munkáiból néhány grafika kivételével jelen tudomásunk szerint semmi sem maradt fenn. Élete végén írt önéletrajza, kiegészítve Jegyzõkönyvével amelyben csodálatra méltó gondossággal egy életen át feljegyezte mûveit a magyar mûvészetben egyedülálló forrás. A Jegyzõkönyvben 2473 tétel szerepel, de a szám korántsem teljes, jelenleg mintegy 3500 mûrõl van adatunk, de a kortársak feltevése szerint Barabás képeinek száma az ötezret is meghaladta.