Aki kézbe veszi Szini Gyula Jókai életérõl szóló munkáját, ne számítson szigorú irodalomtörténeti és kritikai értekezésre a regények keletkezésérõl. Író ír íróról szinte romantikába hajló életrajzot, ami, a Nagy Mesemondóról lévén szó, igencsak indokolt. Szó szerint bölcsõtõl a sírig követhetjük Jókay Móric (eredetileg erre a névre keresztelték) tanulmányait, pályakezdését, sikereit és tévedéseit, egyszóval: életútját. Természetesen megtaláljuk benne az azóta legendaként közismert, történészek által többször megkérdõjelezett, sõt cáfolt motívumokat: kokárdatûzés, a Múzeum lépcsõi, a szigorú és határozott Róza asszony helytállása férje mellett. S a jó barát, Petõfi alakja és a vele való konfliktus is kirajzolódik. (Na de kivel nem volt összetûzése Petõfinek?!) Bár Nagy Endre a Nyugatban úgy fogalmazott: Szini Gyulának Szini Gyula a legméltóbb olvasója azért a mai érdeklõdõ számára sem mindennapi élmény végigtekinteni a 19. századnak ezen a széles freskóján.