Egyik legkitûnõbb elbeszélõnk, az kétségtelen. Diadalmasan vetekszik elsõrangú idegen írókkal, mert tudása, elõadó képessége, hangja, módja, modora egyéni és lebilincselõ. A történetet, melyet elmond, teletûzdeli pompás megfigyeléseivel gazdagon. Fejezetei ragyognak színben, formában, fordulatok bõségében. Nem kell neki sok szó, sok beszéd: az olvasó elé varázsolja az élet mindenféle alakjait játszi könnyedséggel# a mester biztos kezével húzza meg figurái körvonalait, belerak egy kevés színt, néhány mondatot hallat ajkukon és - már nem figurák, hanem élõ emberek. És ez a tudás mérõfoka. Amit elmond, az megtörténik és megtörténhetik mindennap százszor körülöttünk, de ahogyan õ rámutat, a történetnek új értelme, új értéke lesz. Nagyszerûen lát és frappáns módon közli a látottakat. Elõadása meglepõ és lebilincsel. Hangja kedves és megkapó. Szépen, finoman, fölényesen és fegyelmezetten mondja el történeteit, mindazt, amit lát, hall és tapasztal. Lefoglalja az olvasót teljesen és meghódítja magáénak és fogva tartja utolsó sora utolsó szaváig. A mai világban tehát áldásos jóbarát, ki a legkedvesebben felejteti el a küzdõ emberrel a gondokat órák hosszat. Nagy érték ez, melyet nem lehet eléggé megbecsülni. Lelki finomsága, nobilitása kisugárzik mûveibõl, meghódítja magának az olvasót. Választékos, szeretetreméltó, bõségében oly fölényes derûnek, mely kedves melegséggel árad mûveibõl. Aki most találkozik vele elõször: jó érzékkel bíró olvasó, már utánanyúl a következõ kötetének. Mert érdekessége nem fölvett, szándékos, kierõszakolt része írói értékeinek, hanem természet adta egyik jellemzõ alapvonása az egész embernek.