Szigethy Gábor - Szenteste Kétezer éve ismerjük a történetet: József és  áldott állapotú felesége, Mária, Názáretből elindult Betlehembe, mert a  rómaiak által elrendelt összeírásra ott kellett jelentkezniük. A  városban – vagyontalan vándorok – senki sem fogadja be őket éjszakára,  egy városszéli rozzant istállóban húzódnak meg, és újszülött kisfiát  Mária szalma közé, jászolba fekteti. A hűvösödő éjszakában az állatok –  ökrök, bárányok, szamarak – leheletükkel melengetik a szalmaágyon  didergő Megváltót. Kétezer éve írók, festők, kiművelt írástudók és  iskolázatlan parasztemberek, evangélisták és költők, papok és beszédes  kedvű polgárok mesélik, színezik, díszítik aranyfüsttel Jézus Krisztus  születésének titokzatos történetét.
Magyar Karácsony. A 16.  században eleink már anyanyelvünkön olvasták az evangéliumot.  Szilveszter János (1541) és Károli Gáspár (1590) veretesen zengő  verssorokban magyarul mesélik el a Jézus Krisztus születéséről Máté és  Lukács evangélisták által ránk hagyományozott szent legendát. Pázmány  Péter áhítatos latin himnusszal köszönti Szűz Máriát, Magyarország  liliomos védasszonyát; háromszáz évvel később majd kortársunk, Babits  Mihály álmodja hűtlen-hűséggel magyarrá e Mária himnuszt.