Szerintem

„Semmiért sem kell – úgy érzem – bocsánatot kérnem. Mert ez van.”

Náray Tamás eddigi legőszintébb és legszemélyesebb könyvének nemes egyszerűséggel saját

létezése a tárgya. Önmaga elől nincs mit lepleznie; nincs, akinek vagy akiért szépítsen,

maszatoljon. Az Anyám szerint és az Apám szerint című nagy sikerű kötetek után most

levonja a saját tanulságait. Az életéből, a munkásságából, a származásából és a

neveltetéséből, az őt övező szeretetből és figyelemből, de nem kevésbé az őt ért

bántásokból és figyelmetlenségekből. A létezés felületességéből. Viharoktól a megnyugvásig

– fenntartva a belenyugvás képtelenségét. Zárójelbe téve sikert, megítélést, érzelmeket és

értékeket, ihletet és stúdiumokat, hazát és önkéntes száműzetést – a legszemélyesebb

dolgok sűrű sötétjéből indulva az általános igazságok derengése felé.

És amikor háborog és bánt, azt is mindig érted, sohasem ellened teszi.