Szélhámos Budapest

„– Tudjuk, hogy kicsoda?

A rendőr fanyar ábrázattal a fejét rázta.

– Látott valaki valamit?

– Ha a nyanyára gondol, ott – intett a vékonydongájú

rendőr a vénasszony felé, akinek fogatlan szájában most

egy fűszál táncolt –, akkor az nem látott semmit, mert

egyfelől aludt, másfelől zöld hályogos a szeme,

harmadszor meg egy kicsit süket.

– És a…

– A poétára gondol? – fordult erre a vörös hajú alak felé a

tornácon. – Velem szóba sem állt – rántotta meg

vékonyka vállát a rendőr.

– Nem baj, ha én…? – intett Gordon, azzal odament az

öregasszonyhoz. – Matesics néni?

Fátyolos szemgolyók igyekeztek fókuszba fogni őt.

– Gordon Zsigmond vagyok Az Esttől. Ismeri a halottat?

– Nem a férjem az?

– A Matesics bácsi? Kétlem.

– Tudtam – mammogta a vénasszony. – Na, majd ha őt is

agyonütik, akkor gyöhet nékem a kérdéseivel.”

A fiatal Gordon Zsigmond nemrég tért haza Philadelphiából, ahová magánéleti válságok és a történelem viharai elől menekült. Tíz év távollét azonban hosszú idő, és itthon nem világlátott bűnügyi újságíróként, hanem Az Est lótifuti zsurnalisztájaként tekintenek Gordonra, amíg egy gatyarohasztóan forró napon, a Tabánban holtan nem találnak egy Szatmári nevű színészt és tőzsdealkuszt, akitől a szálak egy hírhedt amerikai szélhámoshoz vezetnek. A svindler Strosnider nagy balhéra készül Pesten, a kérdés csak az, hogy miképpen néz ki a milliókat érő átverés szereposztása, és hogyan tudna Gordon beépülni a svindlerek csapatába. Hajmeresztő kalandjaiban segítségére van Czövek, a szolgálatkész bértaxis, Piri, az izgalmasan vörös színésznőcske, Turcsányi bűnügyi szerkesztőségvezető és persze minden titkok ismerője, Tata, no meg az ő ínyenc lekvárjai. Feltűnnek még a kor elengedhetetlen szereplői: dizőzök és pincérek, kóristák és kintornások, hamiskártyások és kibicek, főurak és utcalányok, korrupt rendőrök és besúgók, illetve mindezek hátterében a girbegurba utcákkal tarkított, mocskosan is csodaszép, szélhámos Budapest.

A Budapest Noir előzménytörténetéből amelyből fény derül Gordon Zsigmond ifjúkorára, a tőzsdekrachok éveire és kedvenc zsurnalisztánk első pesti ügyére.