Pokolhegy Ráckeve egyik külvárosa, fõleg szegények cigányok és nem cigányok lakják. Ahogy a szerzõ írja: Számomra tenger-gazdagságú csepp. Ez a könyv nem helytörténet, nem is szociográfia, inkább riport, amelynek nem az itt élõ cigányság a fõszereplõje, hanem Pokolhegy. Hogyan éltek és élnek együtt szegények, gazdagok, cigányok, nem cigányok, mit gondolnak egymásról a szomszédok, hogyan vélekednek tanárok a diákokról, diákok az iskoláról, polgárok a hivatalról, a hivatal hogyan róluk. A cigánymagyar együttélést, amely Magyarország egyik legfontosabb jövõbeli problémája, nem a GDP fogja meghatározni, nem is kormánydöntések, hanem a felek közti viszonyok minõsége: elsõ lépés az egymásrautaltság megértése, a második pedig a másik fél problémáinak megértése. Mert ma még nem látjuk a fától az erdõt. Szále László kérdez, egymás mellé állít cigány és magyar sorsokat, ítéljen az olvasó. S ha nem tud ítélkezni, nem baj. Gondolkodjon. Izgalmas, olykor szívszorítóan szép és igaz olvasmány, nem is elsõsorban a tények, hanem a szerzõ szülõföldszeretete és a könyvében sorsukat felsorakoztató emberek férfiak, nõk, gyermekek egymásrautaltsága és ennek megélése miatt.