Krúdy Gyula világa álom és valóság, múlt és jelen, költészet és látomás különös, varázsos elemeibõl épült. Századunk magyar irodalmának egyik legszuverénebb költõi világa ez, mely lélekrajzban, idõkezelésben, nyelvileg és formailag sok mai prózatörekvést megelõzött. Csillogóan lírai, humorosan groteszk, ironikus és keserûen szatirikus, rajongással és lemondással teljes, szándékoltan ódivatú és merészen modern. Krúdy izgalmas szerepet teremt magának: az elkésett lovag vagy a huszadik században itt maradt utolsó gavallér szerepét, biedermeier idillt játszik, s titkon dantei pokolkörökben jár, pénzzel, itallal, szerelemmel, halállal viaskodik, mint Ady. Képzelete arabeszkjeibe, bûvösen zsongító stílusába bújtatva hitelesen idézi a való életet is: a nyíri csend pusztuló dzsentrivilágát vagy a századvég-századelõ korrupt, mulató-züllõ éjszakai Pestjét. Hõsei többnyire hajótöröttek, mélyen átérzik a kor minden nyomorúságát, s félmúltba süllyedõ, réveteg jelenükben valami sohanemvolt életforma boldogságát keresik. Vitalitása, bohémsága, látszólag problémátlan termékenysége ellenére Krúdy íróként is gyötrõdõ ember, már-már zavarba ejtõen bonyolult jelenség, s életében és mûvében annyi a vélt és valódi ellentmondás, hogy igazi megértéséhez és méltánylásához fokozott gonddal kell megnéznünk: honnét és hogyan indult, mit hoz magával, milyen tényezõk alakítják életét és mûvészetét. Szabó Ede könyve ezzel a fokozott gonddal készült: pontos, alapos életrajz és összefüggõ életmûelemzés, nélkülözhetetlen dokumentumanyag és nagyszerû esszé.