Könyvem célja nem a tudományos rendszerezés, nem is a mûfordítás történetének vagy elméletének feldolgozása, mindez ugyan hovatovább elodázhatatlan adóssága irodalomtörténetírásunknak, s jó néhány idevágó utalást én sem mellõzhetek, de kísérletem ebbõl a szempontból legjobb esetben is csak kedvet adó ösztönzés lehet másoknak. S nem is a szakmabeliekre, a mûfordítókra gondoltam írás közben, nekik valószínûleg nem sok újat mondhat munkám, hisz elsõsorban épp az õ mûhelytapasztalataikra támaszkodik. Egyszerûen: az olvasókkal igyekszem megismertetni, megkedveltetni a mûfordítást (ugyanúgy, ahogy Goethe szavaival a fordítók ellenállhatatlan vonzalmat ébresztenek az eredeti mû iránt), õket akarom elkalauzolni a fordítói mûhely örömei, gondjai, érdekességei közé, hogy a remélhetõleg szemléletes példák és elemzések segítségével jobban élvezhessék és értékelhessék az anyanyelvünkön megszólaló idegen mûvekben a fordítói mûvészet izgalmas szépségeit, buktatóit és remekléseit. Ezzel nemcsak irodalmi élményük gazdagodik, kap új ízeket és színeket, de talán a magyar nyelv és általában a nyelvek varázsát is jobban megérzik, megértik majd.