A tragédiák gyengébbé vagy erősebbé tesznek minket?
Vagy ez egyénfüggő?
Hope Sailor esetében a tragédiát letargia követi, amiből egyedül nem tud szabadulni.
Parancsnoka azt javasolja neki, hogy keressen valamit, ami segít megélni a szélsőséges
érzelmeket, és levezetni azokat. De Hope-nak nem kell keresnie, mivel a megoldás találja
meg őt, mégpedig Malcolm Haris személyében.
A fiatal nőt új főnöke az őrületbe kergeti, ugyanis a férfi minden eszközt megragad arra, hogy
fitogtassa hatalmát beosztottja felett.
Hope makacs, határozott, ám gyógyulófélben lévő lelke nehezen viseli Malcolm
személyiségének kettősségét. Személyes háborújukon már nemcsak az ő jövőjük, hanem a cég
sorsa is múlik.
Vajon képes lesz valaki megfékezni a tajtékzó vihart, amit a vezetésért vívott harcuk szül? És
képes lesz valaki megszelídíteni a Hope lelkében tomboló orkánt?
Ki dönti el, hogy kinek jár második esély?