Gyógyító praktikák 2. kiadás

A Magyarországon élő bukovinai székelyek erősen kötődnek a bukovinai szülőföldhöz. Őseik a Kárpátokon túl születtek, éltek, majd jöttek Magyarországra. Megjárták a saját kálváriájukat, hogy immár 60 évet meghaladóan itthon lehessenek otthon. Még néhány idős székely él közöttünk, aki otthon Bukovinában s mások Bácskában születtek. Ők is elmúltak már 60-70 évesek! Így már az sincs, akitől kérdezzünk! Ez is korlátozza az eredeti bukovinai székely hagyományok további feltárását. Éppen ezért egyre fontosabbá válik, hogy az 50-100 évvel korábban rögzített eredeti forrásokat felkutatva ismerjük meg, és őrizzük meg a kulturális hagyományokat, a közösséghez tartozás viszonyrendszerét, amely őseink számára az egyszerű hétköznapokat jelentette s maga az élet volt. Miről is van szó? A hagyományőrzésünk ma látszólag csupán csak látványos folklór, amit színpadon szerepelni akaró emberek saját örömükre jelenítenek meg. Hiszen egy olyan kultúra megőrzéséről van szó, amely tulajdonképpen már nem funkcionál. Olyan távoli környezetben jött létre, amely ma már csak turista célpont, s a hazatelepítéssel igen messze kerültünk a szülőföldtől. A tárgyi kulturájuk részét jelentő eszközöket, a házaikat és ingóságaik nagy részét otthon hagyták. Majd később a bácskai menekülés során csak a ruháik, és a gyerekeik fértek fel a szekereikre. De lelkükben magukkal hozták énekeiket, meséiket, azokat a táncélményeiket, amelyek valaha a zsigereikben voltak. Bizonyára otthon Bukovinában is változott volna ez a kultúra, hát még így, hogy egészen más környezetben másként élnek! Természetesen a mindennapi életben ezt a kultúrát nem használják, mert az új környezetben igen erősen meg akartak felelni az új elvárásoknak. A beilleszkedés az új környezetben igen jól sikerült. De nyilván szükség van hagyományaink megőrzésére, hogy a bukovinai székelység-tudatunk megmaradjon. Ezt szeretnénk támogatni a gyógyítás körülményeinek eredeti tapasztalatokon alapuló összegyűjtésével, rögzítésével és közreadásával. A könyv szereplőinek csodálatosan eredeti az elbeszélés módja. Sokszor költői, beszédjének ízes székelyes a hangzása, s ugyanakkor egyben elgondolkoztató szocilógiai tükör is, amely az otthoni egyszerűen szegényes életminőséget szemlélteti.