,Mihelyt elkészült valamelyik mûsora, Sándor György legalábbis így képzelem a dolgot kerít magának egy zsákot, átöltözik guberáló embernek, még álarcot is ölt, amely persze megtévesztésig hasonlít igazi arcára, és így, a felismerhetetlenségig felismerhetõen sorra járja barátait és ismerõseit, hogy összegyûjtse új mûsorának anyagát. Az egyiknek filozófiai papírkosarában turkál, a másiknak szellemi hamutartójából vicc-csikket emel ki különféle szemétládákban anekdotafoszlányokat talál, és még a környék kukáit is átvizsgálja, kiselejtezett könyveket keres. Amikor már négy zsákot összegyûjtött, akkor fog egy ötödiket, és beleválogatja új estjének anyagát. Persze, nem a négy zsák tartalmából válogat. Ide azt rakja, ami gyûjtögetés közben eszébe jutott. És ami akkor jut eszébe, amikor orrát befogva a leletkupacot nézegeti. Ettõl aztán az ötödik zsák tartalma tõrülmetszetten sándorgyörgyös lesz, a kezdõ ötlettõl a befejezõ fintorig." Eörsi István