A dolgozó test éppen úgy tárulkozott ki elõtte, mint korábban a szerelmes test. Az élet új kinyilatkoztatása ez. Ám ez az alkotó annyira a maga dolgai között él, amennyire a saját mûvei mélységében, hogy kinyilatkoztatásokat nem is képes felfogni másként, mint saját mûvészete egyszerû eszközeivel. Új élet, ez az õ számára végsõ fokon: csak új felületek, új mozdulatok. Így vált egyszerûvé körülötte minden. Többé már nem tévedhet. Rodinnak ez a fejlõdése útmutatás ebben a tanácstalan korban minden mûvészetnek. Egyszer majd felismerik, mi tette olyan naggyá ezt a mûvészt: az, hogy munkás volt, s nem vágyott másra, csak arra, hogy minden erejével behatolhasson szerszáma közönséges és kemény munkájának titkaiba. Ebben volt némi lemondás is az életrõl, de éppen ezzel a türelemmel nyerte el az életet: mert vésõjéhez odasereglett a világ. R. M. Rilke